Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Kliegl József feltaláló
Említést érdemel még találmányai közül az aratógép, amit valószínűleg 1858-1859-ben konstruált. Modell-bemutatóját lakásán tartotta, ahol kisfia húzta a mintadarabot, és a hivatalos szakértői bizottság „el volt ragadtatva működésétől”. Azt írta az egyik lap: „Kliegl Pesten van s új aratógépet talált fel. Azt mondják, hogy a géppel egy ember két-három óra alatt egy holdat learathat.” Ezzel a találmányával a mezőgazdasági munkát akarta megkönnyíteni. E modell sorsa is ismeretlen. A hatvanas években feltalálta a sztereotip matrica-készítő gépet, amely helyettesítette a szedőgépet, feleslegessé tette az osztógépet. Működési elve hasonló volt a hangjegyíró gépéhez. A működőképes találmány és rajzai meg voltak fia, Kliegl Dénes nyugalmazott adószedő birtokában Pozsonyban, de további sorsa ismeretlen. Életének utolsó harmadában, a szabadságharc bukása után Kliegl ismeretlen helyen bújdosott. Egy változat szerint Aradon telepedett le 1849-ben, gépeit 1851-ben házbér fejében lefoglalták. Egy forrás szerint elárverezték. Ez idő tájt tűnt el osztógépe. Más forrás alapján közbenjárásra egy személy helyette kifizetett 90 forintot, míg a lakbéradósság különbözetét - amely már 1300 forintra duzzadt - Pest városa egyenlítette ki, így az árverés elmaradt. Ezen változat szerint gépeit előbb a vakok intézetében őrizték, majd 1860- ban a Nemzeti Múzeumba szállították. Annyi derült még ki róluk, hogy 1910-ben ipari kiállításra vitték, ahonnan többé nem kerültek elő. A szabadságharcban fiai és veje is Kossuth zászlaja alatt harcoltak. Egyik a komáromi fegyverletételnél került fogságba, a másikat büntetésből besorozták az osztrák seregbe. Lányának honvéd férjét elfogták. Amikor a bukás után a viszonyok enyhültek, Kliegl is előkerült, és dolgozni kezdett, de pangás állott be, senkinek sem jutottak eszébe találmányai. Tíz gyermeke közül hét nevelkedett fel. Korán lett özvegy, így a négy legkisebbet 1845-től legidősebb lánya, Laura (Schulz Róbertné) nevelte Pozsony megyében. 1861-1862-ben, de feltehetően 1860-ban is ennél a lányánál élt, a Pozsonytól 20 km-re lévő Bazinban, majd Pestre ment. Helyzete nem volt fényes, harmadik emeleti hónapos szobájában dolgozott, sokáig főleg zongoraleckék adásából, festésből, másolásból élt, de gépek szerkesztésével is foglalkozott. „Volt neki egy nagyreményű fia, akiben öreg napjainak gyámolát neveié, ez nemrég mint mérnök dúsan jutalmazott állást nyert és ekkor hirtelen meghalt” - írta Jókai Mór. Kliegl sokat utazott az országban, utolsó éveiben ismét festegetett, s reménytelen küzdelmében apróbb találmányait értékesítette. A pesti Cziráky-ház harmadik emeleti szobájában élt, elfáradva a munkában és a várakozásban, idegrendszeri zavarokkal küszködve, ínségben, míg a halál nem végzett vele. 117
