Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Legányi Dezső iskolaigazgató

Gimnazista korában bejáró lett. Naponta indult gyalog az országúton - együtt a falu más diákgyerekeivel - a magyar kultúra egyik fontos északi bástyájának számító Eperjes városába. (Ma a szlovákiai Presov.)

Örömét lelte a természetben. Tizenöt évesen a nyári szünetben távolabbi vidékekre is kirándult barátjával. Elgyalogoltak Csík megyéig és vissza, hogy megismerjék a Keleti-Kárpátokat. Egy másik nyáron - ugyancsak gyalogtúrán - a Nyugati-Kárpátokkal ismerkedtek.

Matematika-fizika szakos tanárnak készült. Valószínűleg diákiíjúsága kirándulásainak hatására iratkozott be az érettségi vizsga letétele után a budapesti egyetem földrajz-történelem szakára. Egyetemistaként Lóczy Lajos, a világhírű geológus, földrajztudós és tanszékvezető egyetemi tanárának vezetésével részt vett abban a nagy utazásban, amelyet Románián végighaladva, a Fekete-tengeren át a Kaukázusba tettek.

Budapesten létfenntartásáról maga gondoskodott. A pénzszerzés egyik módja az volt, hogy gyorsírással lejegyezte a fontosabb egyetemi előadásokat, majd éjjelente leírta folyóírással, és másnap eladta társainak. Nehéz körülmények között élt, népkonyhán étkezett, végül beteg tüdővel a budakeszi szanatóriumba került. Szerencsére visszanyerte egészségét, megszerezhette a középiskolai tanári diplomát 1906-ban.

Tanárkodását a „Tarca-parti Athén”-nek nevezett Eperjes gimnáziumában kezdte. Pályázatot adott be az egykori Vas megyei Felsőlövőn meghirdetett állásra, hogy kinevezett tanár lehessen. Ebben a több mint 900 éve alapított kis faluban (ma az ausztriai Oberschützen) volt egy evangélikus gimnázium és tanítóképző internátussal. Ennek lett kinevezett tanára 1907-ben. Pályafutásának akkori szakaszában taníthatta a gimnázium minden tantárgyát. Még a zsidó hittant is, mivel kevés tanár volt. Jó latin nyelvtudása, jelentős matematikai tárgyi ismerete élete végéig megmaradt. Evangélikus vallású volt, vasárnaponként együtt tarokkozott a református és a katolikus pappal.

Még 1911-ben megnősült, feleségül vette a felvidéki születésű Serényi Erzsébetet (Igló, 1887. január 7. - Budapest, 1953. augusztus 8.). Négy gyermekük született, három lány és egy fiú. Dezső fiúkból zenetörténész lett, aki így emlékezik édesanyjára: „Édesanyám is úgy beszélt Felsőlövőről, hogy az volt élete legboldogabb korszaka: fiatalok voltak s egymás után születtek gyermekeik. Pedig ő Pesten nőtt fel, ámbár Iglón született, s ott és Eperjesen lakott egész rokonsága. Pesten a Zenede zongora tanszakát végezte - mindene volt az opera és a hangversenyek. Mégis itthagyott művészi vagy tanári pályát, és elment falura, ahol csak azt a zenét hallhatta, amit maga játszott, s közönsége férjéből és később gyermekeiből állt.”

135