Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Gondos László filozófuss
Gondos László (1903-1962) Apja, Grünhut Miksa, a Baranya megyei Bükkösdön született. Hatvannyolc éves korában, 1925. május 4-én halt meg az Arany János utca 1. szám alatti házában. Anyja a pécsi születésű Hirschler Júlia, hetvenhét évet élt, 1944-ben Auswitzba deportálása közben halt meg. A szülők nagykereskedők voltak. Mindketten becsületesen és keményen dolgoztak. A meglehetősen jómódú zsidó család életében a vallás nem játszott különösebb szerepet, de a tradíciókat betartották. Apja inkább álmodozásra hajló, művészeti érdeklődésű, anyja praktikus üzletasszony volt. Négy gyermeküket nevelték fel. Gondos (Grünhut) László Baján született 1903. szeptember 27-én, délután 4 órakor. Nővére négy, egyik bátyja tizennégy, a másik tizenhat évvel volt idősebb nála. A négy elemi osztály elvégzése után a Bajai Ciszterci Főgimnáziumba járt az 1913/1914-es tanévtől kezdve. Kitűnő tanulmányi eredményt ért el, csak szépírásból és tornából kapott a legjobbaktól egy fokkal halványabb osztályzatot. Afféle fiatal szabadgondolkodóként - látva a munkások nyomorúságát - szocialista érzelművé vált. Eljárogatott a Czirfusz utcai munkásotthonba is. Tizenhat éves gimnazistaként pedig Budapestre szökött - Baja akkor szerb megszállás alatt volt -, hogy résztvevője legyen a forradalomnak. Ott szerzett tapasztalatai kiábrándították, reformerré tették, és pár hónap után visszatért Bajára. A gimnáziumból mint „izgága, az intézet szellmével össze nem férő, léha erkölcsi felfogású konkolyhintő tanulót” eltávolították. Kicsapása után magántanuló lett, és az 1921. május hó 17-én és 18-án tartott magántanulói érettségi vizsgálaton jelesen érett. (Ekkorra az iskola már felvette a III. Béla nevet.) Érettségi után fő célja az volt, hogy egyetemen filozófiát tanuljon. Más tárgyakat - kémiát, fizikai kémiát és matematikát - azért választott, mert érdekelte. Úgy látta, hogy ezen tudományágakat magánúton elsajátítani nem tudja. Hajlama alapján figyelme az irodalom, a zene és a képzőművészet iránt is tartóssá vált. Bécsben, Párizsban, Jénában és Marburgban volt egyetemista. Párizsban két évig Madam Curie-t hallgatta. Sokat járt hangversenyekre, operába és kiállításokra. Zenerajongóként Párizsban még Wagnerért lelkesedett. Később a klasszikus és a barokk zenét szerette meg. Végül a Beethoven kvartettek álltak hozzá a legkö93
