Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Vujity Joakim színházalapító

nősült meg. Feleségül vett egy gazdag özvegyasszonyt, Manolovity Pelagiát.

A pesti magyar színtársulat példáján felbuzdulva 1813. augusztus 24- én a pesti Rondellában műkedvelő szerb, magyar és német színészekkel színre vitte August von Kotzebue A papagáj című darabját saját szerb nyelvű fordításában, s maga is fellépett. Ezzel a tettével a szerb színjátszás elindítója lett. A magyar társulat átengedte részükre nemcsak színpadát, díszleteit, jelmezeit stb., hanem több színész is szerepelt a darabban, mint például Déryné. A nagy magyar színésznő szerb népdalokkal aratott sikert a zömmel szerb kereskedőkből álló közönség előtt.

Ez időtől kezdve szerb színház is működött a magyar és a német mellett. Nem véletlenül jött létre éppen Pesten. Ez a város volt a magyarországi szerb kultúra központja. Nagyszámú gazdag kereskedő és iskolázott személy élt Pesten és Budán. Ezenfelül egy nagyszerű szerb nyomda is működött Budán, ahol sok könyvet és újságot nyomtattak ki.

Megszervezte Vujity az első szerb vándorszínész társulatot is, s ezzel 1813-1835 között előadásokat tartott Szentendrén. Beutazta Magyarország szerbek lakta vidékeit, járt többek között Pancsován, Szabadkán, Temesváron, Zomborban, Zimonyban. Szegeden 1815-ben, majd Újvidéken is bemutatta saját átdolgozásában, Balog István színész, színműíró Cserny György című 4 felvonásos énekes vitézi játékát, amely Semendria és Belgrád tájékán játszódott.

Sikeres pesti bemutató után nincs adat más városokban tartott előadásokról 1815-ig. Karl Eckarshausen Inkle és Járikó (Az arany idő) című közkedvelt énekes művét a XV111. század végén és a XIX. század elején sűrűn játszották Európában, amely Rousseau „vissza a természethez” jelszava alapján íródott. A darab elítéli a szolgaságot és időszerű kérdéseket vet fel a népről, a nemzetiségi viszonyokról, amelynek végén győz a szeretet, az igazság és a becsület. Bemutatták magyar átdolgozásban egyfelvonásos darabként is, ezt láthatta Vujity. Alkalma volt a nézőtérről megfigyelni előkészületeit, próbáit. Ezt az előadást ismerve a legjobban, szentendrei „színjátszó inasaival” az említett darabot is próbálta. Saját fordításában Inkle és Jarika címmel 1815. január 18-án bemutatták Baján is, mely az első szerb nyelvű, polgári színházi előadás volt.

Az előadásról, a színtársulatról, annak fogadásáról alig tudunk valamit. Az anyagiakról ezt írta Vujity: „Az előadásból származó bevételt a hadiözvegyeknek ajánlottam, akiknek férje Lajbcignál [Lipcsénél, ahol a híres 1813. évi „Népek csatája” folyt] veszítették életüket. A bevétel 302 forint és 30 krajcár volt.” Ezt az összeget az egykori bajai bírónak, Jovanovitynak adta át, aki továbbította a hadsereg vezetőihez. Megemlíti még, hogy a

184