Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Szommer Géza iparművész

tek. Amikor nővére meghalt, testvérének Irén és Kálmán nevű gyermekeit is magához vette, taníttatta.

Szegeden 1916-1918 között katona volt. Több mint két évig a kerületi hadbiztosság számvevőségi csoportjánál segédszámtiszt népfelkelőként teljesített szigorló és számfejtői minőségben szolgálatot. Bizonytalan időre 1918 júniusában fölmentették, így nem került a frontra.

Baján a pénzügyi ranglétrán előre haladva adóhivatali pénztárnok, 1919-ben állampénztári tanácsos, 1921-ben főtanácsos, majd 1922-ben állampénztári igazgató lett. A bajai pénzügyigazgatóságtól ment nyugdíjba saját kérésére 1923. december 20-án.

Korai, ideiglenes nyugdíjaztatásának kérését az is előidézte, hogy a város szerb megszállása idején nem tett a szerbeknek - más hazafiakkal együtt - hűségesküt, ezért eltávolították. Kellemetlenségei is voltak korai nyugdíjazása miatt, kifogásolták, hogy szolgálatképtelenségét nem hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolta, amit pótolnia kellett. A forgalmi adóhivatalban 1927 júliusától vezetőként ismét alkalmazták, s végleges nyugdíjazásáig itt dolgozott.

Olyan községben született, amelyben főleg németajkúak laktak, anyanyelvi szinten beszélt németül. Mindig magyarnak vallotta magát, ragaszkodott állampolgárságához, jóllehet anyja és legközelebbi hozzátartozói olyan területen éltek, mely a trianoni békeszerződéssel Ausztriához került. Mivel németújvári illetőségű volt, beadványban kérte 1922 májusában állampolgárságának fenntartását, amelyet 1924-ben megerősítettek.

Hazafias érzelmeiből fakadóan magatartásával, cselekedeteivel politizált. Amiként az első világháborút követő szerb megszállást (1918— 1921), úgy a másodikat követőt is nehezen viselte el. Nyugdíjazása után kedvtelésének és családjának élt. Házastársa 1957-ben meghalt, özvegyen maradt. 87 éves korában, 1965. november 22-én hunyt el, a Kálvária temetőben nyugszik.

Az életrajzíró nem tudja életét lépésről-lépésre követni, de visszaemlékezésekre támaszkodva állíthatja, hogy viszonylag szerényen, boldogan és békésen élt szenvedéllyel űzött kedvteléseinek. Szülei hegedülni taníttatták - nővérét zongorázni, akiből zenetanár lett -, kora ifjúságától kezdve öröme telt a zenében. Zentán énekkari alapítótag volt, az ottani dalegylet háznagya és szertárosa, s örökös tiszteletbeli taggá választották. A Bajai Daloskor basszus I. szólamát énekelte egy ideig, a helyi zenekarokban hangversenyeken játszott. Idősebb korában kedves hangszerén, brácsán játszott Gitta lányával és zenekedvelő társaival, dr. Bernhart Sándorral, dr. Bruszt Pállal, Somogyi Elemérrel és másokkal.

173