Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Kun Imre hangversenyrendező

záj irthatott a Svéd Királyi Követség igazolásához, kapott egy Vöröskereszt Schutzbriefet. Ez olyan útlevélféle irat volt, amely Raoul Wallenberg követségi titkár eljárása révén mentesítette őt és családját a sárga csillag viselésétől, és a munkaszolgálat alól. Nem voltak kötelesek csillagos házban lakni, és nem vonatkozott rájuk a kijárási tilalom. így lett a Svéd Királyi Követség mellett működő Svéd Vöröskereszt alkalmazottja, ezáltal megmenekült családjával együtt a deportálástól.

Egy évig az Állami Hangversenyiroda vezetője lett 1949 augusztusának végétől, majd az akkor alakuló Magyar Hanglemezgyártó Vállalat művészeti titkára 1951. június 1-től 1957. március 30-ig. Kettős állása volt 1956 januárjától szeptemberig. Hanglemezgyári tevékenysége mellett vezette a Liszt Zongoraverseny Irodát.

A Magyar Rádió meghívására 1957-ben a műsorcsere rovat főállású vezetője lett. Innen ment nyugdíjba, de élete végéig szaktanácsadója volt a zenei osztálynak, és mellékállásként a Budapesti Zenei Versenyek és Fesztiválok igazgatója maradt.

Annabella lánya pszichológus, három fiú édesanyja, és apja egykori budai, Küküllő utcai lakásában él pedagógus férjével és két fiával. Itt beszélgettem vele nemrég, felelevenítve édesapja emlékét, bajai múltját, és reprodukálhattam a hangversenyekről, művészekről számomra immár 24 évvel ezelőtt elmesélt történeteit, hiszen ő volt a zenei világ élő anekdotatára. Abban a lakásban, ahol most is a Sugovicát és a Szurdéliát ábrázoló festmény és a zseniálisan rajzoló bajai születésű Dezső Alajos karikatúrái díszítik a falakat. Ahol sok-sok dokumentum őrzi emlékét. Itt eleveníthettem fel azt a bajai látogatását is, amikor meghívtam szereplésre, és 1967. március 17-én a „Szóljanak a bajaiak...” rendezvénysorozat keretében Egy hangversenyrendező naplója címmel, ritka zenei illusztrációkkal emlékezett életútjáról. A rengeteg emlék, kézirat és autogramgyűjtemény elkápráztatott, pedig levelezéseinek nagy részét már a MTA Könyvtárának adományozta családja. Lánya azt mondta édesapjáról, hogy „Nagyon szerette a művészeteket, de tisztában volt azzal, hogy igazán nagy művész sohasem válhat belőle. Ezért életét annak szentelte, hogy a művészetek és az emberek között teremtsen kapcsolatot. Szenvedélyesen gyűjtött minden régi művészeti emléket. Tevékenységével vagyont sohasem gyűjtött, de számtalan jó barátot igen.”

Régóta tudom - hiszen ifjúkoromban részt vehettem a még 1926. augusztus 8-án alakult és csodálatosan működő Liszt Ferenc Kör hangversenyein -, hogy példamutatóan segítette szülővárosának zenei életét. Számtalan híres művész szereplését tette lehetővé Baján. Élete utolsó napjáig ugyanilyen példamutató ügyszeretettel dolgozott a művészetért.

127