Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

tyamártók, bádogosok) gyerekeivel. „Fajront" után, alkonyattájt a szolid kereskedők és a köztiszteletben álló iparosok (köztük a réz- és puskaműves anyai nagyapa) végigsétáltak a Pesti utcán, és betértek a két sarki kocsma valamelyikébe, hogy lefújják sörükről a habot, és csendes szóval megvitassák a tisztes ipar, a város és a világ dolgait. Mindenki barátságban élt egymással ebben a nem hangoztatott, de természetesen kialakult demokratikus légkörben, a boldog békeidők utolsó esztendeiben. A soknemzetiségű magyarok, svábok, bunyevácok, szerbek, zsidók, cigányok lakta város magától értetődő természetességgel nevelte az itt élőket az egymás iránti megbecsülésre, a másság elfogadására, ami azután egy életen át elkísérte Udvardi Lázárt. A felcseperedő fiút 1896-ban a belvárosi elemi iskolába Íratják. Hamar kitűnik társai közül. Már az első év végén Kitüntetési Lapot kap a római katolikus iskolaszéktől. (Magaviselete: dicséretes, szorgalma: ernyedetlen.) Végig kitűnő tanuló, s ilyen bizonyítvánnyal veszik fel a „tarka barátok" (ciszterciták) főgimnáziumába. Tanulótársai közül 1 kitűnő, 3 jeles. Heckenshoffer Lázár minden osztályzata jeles, kivéve a tornát (jó). A ciszterek következetesen, tudatosan igen sok gyereket vettek fel az első osztályba, de igen szigorúan osztályoztak. Már elsőben kibuktatták a nem oda valókat. Az 1900-ban indult 64 gyerekből a második osztályban már csak 40-en maradtak, végül 20-an érettségiztek. Gimnáziumi évei alatt rendszeresen instruktorkodott a módosabb családok gyengén tanuló csemetéi mellett. Harmadikos korától mindvégig 150 korona ösztöndíjat kapott az ún. Bencze-alapítványból. Tanárai ezzel enyhítették a család anyagi gondját. Jártak vele református, zsidó (9 fő), görögkeleti vallású tanulók is. Ötödikes korában beteges lett, sokat hiányzott az iskolából. Nevelőapja és gyámja, Ettl József kisiparos is meghalt. Özvegy édesanyjával szűkösen éltek. (A VI. osztályban Babits Mihály tanította a magyart. Az irodalomtörténet nagy nyereségére Udvardi Lázár el is mondta később a fiatal „tanár úrról" emlékeit, melyek nyomtatásban is megjelentek.) A felsőbb osztályokban (V-VIII.) Nagy Vazul, a kitűnő matematikus lett az osztályfőnöke, aki felkarolta a tehetséges tanítványt. Érettségire is ő készítette fel 1908-ban. Igen értelmes fiúk kerültek össze, a 20 főből nyolc neve mellett szerepelt a Jelesen érett". Heckenshoffer Lázár is közéjük tartozott. Az iskolai értesítőben feljegyezték az érettségi után „választott tudományszakot". Kereskedők, orvosok, jogászok, katonák, mérnökök, tisztviselők akartak lenni osztálytársai. Egy tanuló a szerzetes-tanári pályát jelölte meg. Heckenshoffer Lázár volt. Szerzetes ugyan sohasem lett, tanár azonban - olyan, akire felnéztek diákjai -, annál inkább. Érettségi után a bölcsészkarra iratkozott be 1909. január 26-án. Négy év múlva (1913. október 27.) a szakvizsgán mennyiségtanból dicséretes, természettanból jó eredményt ért el, ezért a professzori kar „középiskolákban való tanításra... képesítettnek nyilvánítja." Megrendült egészségének (tüdőcsúcshurutban szenvedett) helyreállítására és megélhetésének biztosítása érdekében a 6