Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)
szerepelt viszont a kimutatásban Korponay János szerveződőfélben lévő különítménye, amelynek feladata Tiszafüred őrzése volt. Mészáros és Dembinski tehát július 13-án kiadták az intézkedéseket az Újszász irányába történő előnyomulásra. Mészáros ezen a napon rövid, lakonikus levelet írt Kossuthnak. Közölte, hogy követendő haditervét megküldte a hadügyminisztériumnak; ha Kossuth akarja, ott elolvashatja azt. „Egyébiránt ha felfelő küldenők seregünket, Kormányzó ár kívánságát utolérjük; ha pedig az itten mutatkozó körülmények ez ellen tiltakoznának, előre is bocsánatot kérek, hogy a nagyobb célt a kisebbnek alá nem rendelhetém” — írta. Ezen a napon két jelentést is kapott Klapkától; az egyikben Nagysándor hadteste visszahívásának okairól, a másikban pedig arról írt, hogy a sereg követni akarja a kormány rendeletéit, „csakhogy az időt s irányt nem mondhatja”; mire Mészáros azt válaszolta, hogy legjobb lenne talán, ha Eperjes és Kassa felé tartanának. Másnap, július 14-én Újszászról írott levelében Mészáros úgy vélte, hogy ha Vetternek nem sikerül megvernie Jellacicot, akkor az egyesült orosz és osztrák fősereg 14 nap múlva már Szegeden lehet, „mi a valószínűség fokozata szerint úgy is megtörténend, csakhogy akkor eggyel több lesz ellenünk”. Aggódott Szeged védelme miatt, s felvilágosítást kért Kossuthtól arra nézve, hogy a kormány új székhelye kellően védve van-e. Mészáros ugyanis Szolnok környékén kívánt maradni, s csak a legrosszabb esetben levonulni, s egyesülni Vetter seregével, hogy „eképp 50 000-nyi sereggel megint merényelni lehessen valamit”. Mindez arra mutat, hogy Mészáros nem akart túlzottan messze előnyomulni. Július 15-én azonban megérkezett Klapka tábornok július 12-i jelentése az előző napi csatavesztésről. A levél végén Klapka — zavarba ejtő fordulattal — arról érdeklődött, hogy hol vannak a Dunán készen álló hidak. Mészáros nem értette a dolgot, „mert ha Görgey a Dunán hidat keres, Vácnak jönni nincs szándékában”; ha pedig nem Vácnak tart, akkor semmi értelme a támadásnak. Ezért aztán Mészáros, Dembinski és Perczel úgy döntöttek, hogy másnap a főoszloppal Abonyba, egy hadosztállyal pedig Szolnokra húzódnak vissza. Perczel szándéka az volt, hogy másnap átkel a Tiszán, „onnan védendő Szegedet is”. Kossuth azonban ugyanezen a napon Mészáros július 14-i levelére azt válaszolta, hogy a tiszai hadsereg elsődleges feladata az, hogy Szegedet és a Duna- Tisza közét védje. Ezen a napon Kossuth már tudott arról, hogy Vetter és Guyon július 14-én Kishegyesnél megverték Jellacicot (tehát végül is nem volt szükségük Wysocki hadtestére); Kossuthnak ugyanakkor eszébe jutott, hogy nem elég csupán az oroszok ellen védekezni, hanem a cs. kir. főseregre is ügyelni kell. Mészárost arra utasította tehát, hogy figyelje a Duna bal partját; s bár szükséges a tokaji, szolnoki és cibakházi átkelők védelme is, ezzel a feladattal Kazinczy Lajos ezredes hadosztályát kellene megbízni.10 Mészáros és Dembinski megkísérelték átvenni a fővezérséget a rendelkezésükre álló tiszai hadsereg fellett — de nem sok sikerrel. „Azt gondolná az ember — írja 10 Mészáros júl. 9—10-i leveleit Görgeyhez ld. Klapka i.m. 175—177. — Mészárosék Ceglédre utazása: Mészáros i.m. II. 291 —294. — A tiszai hadsereg létszáma és elhelyezése: HL 48 — 49. 38/78. (júl. 17.). — Mészáros júl. 13-i jelentését Id. MOL OHB 1849: 9242. — Klapka jelentéseire és Mészáros nézeteire ld. Mészáros júl. 14-i jelentését, MÓL OHB 1849: 9500. — Klapka júl. 12-i jelentését ld. HL 48 — 49. 37/224. — A visszavonulásra és Perczel szándékára ld. HL 48 — 49. 37/428., 38/64. — Kossuth júl. 15-i válaszát ld. klóm XV. 733 — 734. 65
