Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
tárgyakat, aki igen jó szemmel és lelkes gyűjtőhajlammal kutatta fel a múzeum számára a valóban értékes, szép tárgyakat, többek között habán kerámiákat és régi textíliákat Érsekcsanádról. A múzeum kötelékébe később lépő munkatársak is előszeretettel keresték fel Szász Istvánt vásárlás céljából. Solymos Edét gyűjtéseiben és kutatómunkájában felesége, Solymosné Göldner Márta segítette,97 aki több mint hatszáz tárggyal gyarapította a gyűjteményt, különös figyelemmel a népviseletek iránt. Teljes öltözetegyütteseket hozott be az addig tárgyakkal kevéssé képviselt területekről, a németek lakta Nemesnádudvarról és Hajósról.98 Solymosné néprajzi érdeklődését nemcsak az általa gyűjtött tárgyak jelzik, de a népéletre, népszokásokra vonatkozó kutatásai is.99 Solymos Ede igazgatósága a'att a néprajzi gyűjtemény három, jelentősnek mondható hagyatékkal bővült. 1952-ben „Kovács Antal ny.c. igazgató hagyatékát” kapta meg a múzeum. Az anyagot Báldy Flóra hozta be, aki mint tanítónő jól ismerte a város pedagógus társadalmát. Annak a Kovács Antalnak a hagyatékáról van szó, aki a Néprajzi Értesítő korai számaiban több bajai népszokást ismertetett.100 A kis gyűjtemény a könyvtári és várostörténeti vonatkozású anyag mellett 42 db néprajzi tárgyból állt. Ebből 15 db tárgy rekonstrukció, fából esztergályozott, viasszal írott almák és körték.101 A „cifra alma, körte és narancs” a bajai bunyevácok húsvéti szokásához kapcsolódott, szerelmi ajándékok voltak. Ezt a népszokást éppen Kovács Antal jóvoltából ismerjük.10'-’ A tárgyakat a gyűjtő 1943-ban készíttette 20 db hímes tojással együtt, melyek Nagybaracskáról, Bátmonostorról és Hercegszántóról valók, ugyancsak fából, készítésük ideje 1948.103 Minden esetben feljegyezte a készítő íróasszony nevét is. A gyűjtemény tartalmaz még faragott ivócsanakokat és „hímes kobakot” helymegjelölés nélkül, Bajáról származó, a múlt század végén készült szép kivitelezésű aprószentek napi „suprikát”, valamint egy sokac háziszőttes kendőt.101 1960-ban Balogh S. Károly, bajai tanító hagyatéka, néprajzi gyűjteménye és saját kezű festményei kerültek a múzeumba. Balogh S. Károlynak még életében volt kapcsolata a múzeummal. Az 1943-ban szerveződő Múzeum Baráti Körébe ajánlott tagok között szerepelt, mint a népművészet iránt érdeklődő jelentkező.105 A 280 db tárgyból álló hagyaték dunántúli pásztorfaragásokat, főként bajai készítésű kerámiákat és nagy számú hímes tojást tartalmazott.106 A gyűjteménynek ez a 220 db-ból álló része teljes mértékben képviseli Baja környékét, minden faluból van néhány írott vagy festett tojás, de dunántúli, felvidéki és erdélyi származású példányokat is találunk közöttük. 1984-ben értékes, kiemelkedően szép kollekcióval bővült a néprajzi gyűjtemény. Bossányi Ervin, külföldre került, magyar származású festő- és iparművész hagyatékának egy részével. Bossányi a Bács-Bodrog vármegyei Regőcén (Ridjica, Jugoszlávia) született, és bár korán elhagyta az országot, vissza-visszatért erre a vidékre: „Valóban Baja, Szeremle, Sükösd, Decs, őcsény, Báta, Hercegszántó az én igazi otthonom, amelyekhez én hű maradtam, bárhová és bárhogyan sodort is a sors. Csaknem minden szünidőmet 63
