Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)

Kőhegyi Mihály: A bajai múzeum szerepe Észak-Bácska régészeti kutatásában

épült csonkakúp alakú földmű, melynek felső része szolgált az őrség tanyájául. A kúpalakú erőd meglehetősen magasan emelkedik ki a jobb sánc felett s úgy látszik inkább valamely nagyobb, sáncokkal övezett földmű központját vagy őrtornyát, semmint egy magában és önálló erődöt képezett.”13

Rómer a VII. nemzetközi régészeti kongresszuson, melyet Magyarországon tartottak, visszatért a halmok kérdésére. Jellegüknél és főleg egyetlen sír kamrájuknál fogva kemencesíroknak (sépultare en forme de four) nevezte el a vaskúti halmokat. Az egyik déli fekvésűről így ír: „A félköralakú átmetszés látni engedte a kiégetett belső űrt és bizonyos mennyiségű égetett anyagot, nemkülönben egy rudakból álló rácsozatot, mely a kemence szerkezetéhez tartozott.” A megmaradt csontváz lábainál gereblye alakú kapcsokat találtak. Rájött, hogy az S-alakú kapcsokat faszerkezet (deszkák) összefogására használták. Véleménye szerint a halom az ő ásatása előtt „fel volt törve.”14

A nagyon részletes és a kor színvonalát messze meghaladó ásatási jegyzőkönyvet többször is közölték a megyei lapok és folyóiratok.16 A millenniumra készült kétkötetes monográfia is szól róluk.16 Dudás Gyula 1900-ban ismét megtekintette a halmokat, így ír: ,,A halmok átlagos magassága 20—30 méter közt ingadozik, ma is feltűnően meredek, úgy, hogy csak némely oldalról lehet rájuk felkapaszkodni, átlagos területük a 2—300 négyzetmétert is meghaladja. Formájuk ugyan sajátságos és hozzájuk hasonló halmok csak a szomszédos Rigyicza (Regőce) helység határában fordulnak elő . . . Úgy láttam, hogy Rómer és Czirfusz nem a nagyobb, hanem a kisebb halmokat ásták fel.” A várat is bejárta, és gyűrű alakú töltésnek írja le, amely 20—25 méter magas. A sánc szélessége az alapnál 40—50, a csúcsnál 15—20 méter. A kör alakú erőd területét másfél holdnyira becsülte. A bejárat északnyugat felől van, ezért azt gondolta, hogy a kelet és dél felől jövő ellenség ellen szolgálhatott védelmük Dudásra igazi avar ring benyomását tette.17

Az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején, lényegében új adatok nélkül, többször is említik.18 A madarasi halmok megtalálása után azokkal is összevetik a vaskútiakat.19 A Borovszkyféle megyei monográfiában Gubitza Kálmán írta a régészeti részt, és hun korinak tartotta őket. Itt kapunk hírt arról is, hogy Dudás Gyula a halmok korát az i. u. II—III. századra tette.20

E nagy érdeklődés után évtizedekig nem foglalkozott halmainkkal szakember, legfeljebb fgy-egy monográfia ad hírt róluk, de csak a korábbi leírásokat kivonatolják.21 Tompa Ferenc, a budapesti egyetem régészprofesszora 1938-ban járt JÉszak-Bácskában, és akkor a halmokat is megtekintette.22 Annyira fontosnak tartotta a várat, hogy néhány év múlva meg is ásta a vár észak-nyugati csücskét. A megtalált két sor cölöplyuk alapján rekonstruálta is a sánc készítését. Úgy vélte, hogy a cölöpök közét fűzfave szőkkel fonták be, és köréjük földet döngöltek. Az előkerült cserepek alapján „azt kell feltételeznünk, hogy a sánc a császárkori szarmatajazig népek menedékhelye volt.” A sánctól délre feltárták az egyik 8—10 méter magas halmot, és megállapították, hogy abban temetkezés nem volt, őrtorony lehetett. A sánctó' nyugatra, a bejárat előtt gödröket és égésnyomokat találtak.23 A leleteket

38