Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Előszó
ELŐSZÓ Nem hadvezetőkről és hadjáratokról, hódítókról vagy országvesztésekről, politikusokról vagy párttusákról akartunk írni, hanem egy középkori falu népének jeltelenül folyó hétköznapi életéről. Ha elhatároljuk a kutatás körét, s egy kisebb területen, ismerős helyen, ismerős tájon, ismerős arcok között mozogva keressük az eleven életet, munkánk eredményes lehet. Néhány évvel ezelőtt egy Bodrog megyei község: Szeremle középkori okleveleinek magyar fordítását közöltük. Választásunk azért esett erre a Bács-Kiskun megye délnyugati csücskében megbújó Duna menti községre, mert nyelvében, szokásaiban, viseletében a leghagyományőrzőbb messze környéken és megmaradt okleveleinek száma még a két közeli városét (Baja, Zombor) is fölözi.1 A Duna széles ártere és lakosságának református vallása élesen elkülönítette a bal parti magaslaton fekvő szomszédos helységektől, de ugyanakkor ezernyi szállal kötötte össze a túl a dunai Sárközzel.2 Könyvünk megjelenése után (1980) azonnal egy másik Bodrog megyei falu: Katymár okleveleinek fordításába kezdtünk. Ennek a településnek földrajzi adottságai teljesen elütnek a másikétól. Szeremle a Duna árterén található, s létének meghatározója a Duna, illetve az ártéri gazdálkodás volt.3 Katymár viszont a Duna—Tisza közének közepén fekszik, a Telecskaidombok aljában. Zsíros, fekete földje kiválóan alkalmas mezőgazdasági művelésre. így volt ez már a középkorban is, amint azt az alább közlésre kerülő oklevelek bizonyítják. A helytörténeti kutatás alapfeltételeit megteremtő forráskutatás országos viszonylatban elmaradt, s ebben szinte csak az uóbbi évek hoztak némi fellendülést. Éppen ezért úgy véltük, nem felesleges, ha a Zichy-család okmánytárában kiadott okleveleket magyarra fordítjuk és magyarázatokkal közreadjuk. Ellenünk vethetné bárki, hogy az itt közölt középkori oklevelek végső soron hozzáférhetőek a Zichy-család okleveleit közlő 12 kötet valamelyikében.4 Igaz, de latinul. S ne feledjük: ma már történészeink, levéltárosaink jó része sem tud latinul. El fog következni az az idő, amikor — a török forrásokhoz hasonlóan — keresni kell egy-egy jó fordítót. A gróf Zichy-család nemzetiségi levéltára főúri családaink egyik leggazdagabb gyűjteménye.5 Nemcsak családtörténeti, hanem országos birtoktörténeti szempontból is fontos.6 Az oklevelek rendszeresen a birtokok sorsát követték, azaz az új tulajdonosok a jogbiztosító iratokat átvették és megőrizték.7 Így kerültek a bátmonostori Töttös-család középkori oklevelei is a Zichylevéltárba, s ezek képezik a hajdani Bodrog megye legfontosabb középkori forrását. A levéltár 1850 körül mintegy 28 000 oklevélből és levélből állott. A hatalmas anyagból 12 kötet jelent meg, mely Mátyás király haláláig (1490) tartalmazza a középkori okleveleket.8 A viszonylag jól rendezett, de a birtokmegosztások és családkihalások miatt sokat költöztetett iratok 1939-ben az 5
