Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt

A törvény szavait Baracska esetében szószerint betartotta a harács-szedő. A házak száma ugyan 13, de a falu bírája nem fizetett általában adót, ezért a „kapu” már csak 12. Ezek egyenként 50—50 akcsét, összesen tehát 600 akcsét fizettek iszpendzse, azaz kapuadó címén. Miután a keresztnévvel feljegyzett fiúk, akiknek egyike-másika nyilván már nős, gyerekes is lehetett, nem fizetnek külön kapuadót, ezek egy háztartásban élnek a családfővel. Ez a zadruga néven emlegetett szláv házközösség kellett legyen.202 Arra semmi támpontunk, hogy voltak-e a faluban olyanok, akik 300 akcse jövedelemmel nem bírtak s ezért be sem kerültek a defterbe. Ilyenek azonban aligha lehettek — talán egy esetleges koldust kivéve —, hiszen a harács-adó fizetési kötelezettségének megállapítása valójában a magyar országgyűlésen 1547-ben hozott törvényen alapult, melyben a megszavazott hadiadó alsó határát 6 forint értékben állapították meg.203 A 6 forint pontosan 300 török akcsénak felelt meg. Ennyi pedig egy ökör átlagára volt. Aligha hihető, hogy viszonylag ilyen kevés jövedelemmel ne rendelkezett volna a több felnőtt férfiből, asszonyból és számos gyerekből álló házközösség. Ilyenformán tehát igen valószínű, hogy az 1578-as defterben Baracska minden háza szerepel.

Nehezebb helyzetben vagyunk, amikor a falu létszámát akarjuk kiszámítani a házak számából. Egy családban átlagban 7 tagot tételeznek fel,204 s ennek alapján 91-en laktak volna a faluban. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a zadrugák esetében az összeírt családfő legidősebb fiának is lehetett már felesége, gyereke. Így a fenti számot legalább 30—40 %-kal (esetleg még többel) meg kell növelnünk. Hozzávetőlegesen tehát mintegy 120—130 lehetett Baracska lélekszáma a mondott időben.

Bizonyos támpontot kapunk — ha áttételesen is — a falu lakóinak termelésére vonatkozóan.205 Az emin, vagy ahogyan egykori eleink emlegették a harács-szedő, a defterbe csak a járandóságot írta fel. Búza esetében ez 100 kejl volt. Tudjuk azonban, hogy ez a termés tizede volt csupán, tehát lényegében 1000 kejl búza termett Baracskán. A kicsépelt búzát török mértékben, kejl-ben vették számba. 1 kelj (kile) Isztambulban búza mérésénél 20 okka volt. 1 okka 1282 grammal azonos, vagyis 1 kejl 25,64 kilóval.206 Baracskán tehát 25 640 kg, azaz 256 métermázsa búza termett. Kétszeresből 115 métermázsát csépeltek.207 A kétszeres olyan vetés, ahol búzát és rozsot együtt vetettek el, általában egyenlő arányban. Lisztje főképpen kenyérül szolgált. Előnye a tiszta búza és a rozs különkülön termelésével szemben abban rejlik, hogy biztonságosabb s ott, ahol a búza ködkároknak, a rozs a kései fagyoknak van gyakran kitéve, a kétszeres nagyobb átlagtermést ad. A Duna felől gyakran gomolygó köd és pára szorította hát rá Baracska lakóit termelésére.

Igen magas a tűzifa- és szénaadó. Kereken annyi, mint a kapuadó, azaz egy házra 50 akcse esett. Ez az összeg viszont országosan általában 20—25 akcse szokott csak lenni, tehát a fele a mienkének. A szénagyűjtés és favágás nyilván fontos részét képezte a falu természetbeni jövedelmének, ezért e magas adó.

69