Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt
fennmaradt Várday iratai azt mutatják, hogy 1526-ban a bátmonostori uradalmat végleg elvesztették, bár a század folyamán annak visszaszerzését állandóan napirenden tartották.160 Baracskáról több ízben történik e korban említés. 1533-ban Apaffy Ferencné Várday Borbála eladja Baracskán lévő birtokrészét Pusztaszentmihályi Tamásnak.170 Borbála asszony Várday István és Markoss Ilona leánya volt, tehát apai örökségét adta el.171 Pusztaszentmihályi Tamásnak 1536-ban sikerült a királytól a megvett birtokra adománylevelet szereznie s ennek alapján Veszprém megye be is iktatta őt.1'2 Talán azért az említett megye, mert Tamásnak itt voltak birtokai felesége, Csúzy Anna révén. A terület természetesen a török fennhatósága alatt volt s így a beiktatás csak a távolból (longa manu) történhetett s nem a helyszínen. Baracskát az új birtokos talán sose látta. Ugyanez évben, tehát 1533-ban Barathka Zent Gierg is szerepel az esztergomi káptalan egyik oklevelében.173 1534-ben Horváth János és rokonai tiltakoznak Herceg György ellen, aki több Bodrog megyei birtokot, többek közt Bodrogot, Dúst és Barátkát, melyekre rokonságuknál fogva ők is igényt tartanak, Verbőczi Istvánnak akarja eladni vagy már el is adta.17'1 Ezek a vételek és adományozások nem jelentették okvetlenül azt, hogy a birtok élő, tehát valóságosan létező falu volt, bár ez Baracska esetében — az alábbi adatokból következően is — igen valószínű. A szerbek egy részének — Bács megyében talán többségének — Ferdinándhoz történő pártolása után a király elsősorban a dunai hajóhadnál alkalmazta őket. Utasította az újonnan kinevezett és hozzá hű Révay István kapitányt, hogy 1000 embert azonnal fogadjon fel a meglévőek mellé. A parton biztonsági okokból és portyázás céljából, 100 lovasnak kellett kísérni a hajóhadat.175 1528-ban Révay István helyébe Bakics Pált nevezte ki Ferdinánd a királyi naszádosok kapitányává. Bakics a Dráva-Száva közéből kivándorló szerb és horvát hajósokat hozott az ország belsejébe. így azután a dunai végeken mindig volt elegendő ember, aki kiszolgálta a hajórajt és hadakozásra alkalmas utánpótlást is jelentett. Egyesek egészen Komáromba, Győrbe, Pozsonyba kerültek.176 A törökök természetesen nem jó szemmel nézték ezt a pálfordulást s már ebben az évben megtorló intézkedéseket tettek. A hőslelkű Kanizsai Dorotytya 1528. augusztus 22-én jelenti Bécsbe, hogy egy török csapat az ország déli részén, Bács és Bodrog megyében egyre feljebb hatolva rombol és pusztít.177 Emberi életben nem eshetett túl nagy kár, mert a horvát rendek 1537-ben tartott gyűlésükből azt javasolják a királynak, hogy csak a dunai hajóhad kapitányát nevezze ki, azok majd fogadnak legénységet, hiszen a Duna, Dráva és Száva mellékén elégséges számban találhatni ügyes és megbízható sajkásokat.178 A Duna menti szerbek azonban nem mind Ferdinándhoz voltak hűek. 1540-ben azt olvassuk Petro vies Péterről, hogy 1000 rácból álló kísérettel ment Budára, ahonnan Mehmed béggel Kalocsára vonult téli szállásra.179 Petrovics tehát Cserni Jován megölése után is megtartotta a szerbek egy részét Szapolyai oldalán.180 A Duna menti délszláv telepek egészen Csepel szigetéig húzódtak fel, ha 63
