Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A honfoglalástól a középkorig

/1 HONFOGLALÁSTÓL A KÖZÉPKORIG

A magyar nép életsorsának egyik legválságosabb korszakát a honfoglaláskor és az utána következő száz esztendő során élte át. Ennek a száz esztendőnek az elején és a végén két olyan esemény áll, amely nemcsak vezetőrétegünk katonai és államszervezési teherbírását tette próbára, hanem teljes mélységében felkavarta népünk életét is. Ez a két határkő a honfoglalás és István keresztény királysága.38

Az avarok és szlávok lakta, a frankok, morvák és bolgárok fennhatósága alá tartozó Kárpát-medencében 895-ben telepszenek le őseink. E terület földrajzi és politikai viszonyait ekkor már jól ismerték, hiszen korábban is elvetődtek már ide, hogy a maguk hasznát keresve avatkozzanak be az egymással állandó torzsalkodásban élő népek küzdelmeibe. Egyszer a morvák, máskor a frankbajor hercegek, királyok hívására és segítségére érkeznek, busás ajándékért és fizetségért.39

Nem könnyű az írott kútfők ellentmondó adataiból kibogoznunk, vajon melyik törzs, nemzetség népesítette be területünket a X. század folyamán. A magyar törzsszövetséget alkotó törzsek neveit egyedül Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár munkája tartotta fenn számunkra. A hét törzs (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi) szálláshelyeinek körülhatárolásával azonban, sajnálatos módon, Konstantin adós maradt.40 A törzsi szervezet felbomlása után keletkezett krónikáink, valamint Anonymus Gestája már a törzsek nevét sem ismerik. Csak vezéreket említenek és két, egymástól bizonyos mértékig eltérő vezérnévsort hagytak ránk. Anonymus bőven merít a nemes családok hagyományaiból is, ám ezek az egyes vezéreket saját nemzetségükkel kapcsolják össze és arra törekszenek, hogy a birtokukban lévő területeket ősi tulajdonuknak tüntessék fel.41 A zsúfolt és összekevert adathalmazból igen nehéz kihámozni a valóságot.

Az eseményeket színesen és háromszáz esztendő távlatából megelevenítő Anonymus így ír területünk elfoglalásáról : „... Árpád vezér meg nemesei előnyomulva egészen Titelig mentek s odáig meghódították a népet. Majd tovább indulva a Szalánkeménrévhez jutottak, s a Tisza-Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre tértek és a Vajas vize mellett tábort ütöttek. Azokon a részeken a vezér nagy földet adott lakosaival együtt Tasnak, Lél apjának és nagybátyjának Köl-37