Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Az új élet küszöbén
A személyek számánál lévő töredék összegek első pillanatra furcsán hatnak, de itt bizonyára a felnőtt fiúkat számolták félnek, s így jött ki a törtszám. A census a pénzjáradék legáltalánosabb formája volt. Az összeget a jobbágytelek nagyságának megfelelően állapították meg (rendszerint egész telekre), és akinek az egységnél kisebb telke volt, az csak a megfelelő hányadot adta. Földbérnek is nevezték nem egészen helyes szóval, mert lényegében a jobbágytelek (vagy zsellértelek, ház) használata fejében a földesúrnak — jelenleg a kamarának — fizetendő évi pénzszolgáltatást jelenti.448 A kocsmállás (educillum) egyike volt a kisebb királyi haszonélvezeteknek. A földesúrnak az év meghatározott, rendszerint túlnyomó részében egyedül volt joga bort méretni, a parasztok csak a fennmaradó időben árulhattak. A kamarai helységek a kocsmáltatás jogát megváltották és a kamarának, a várható jövedelem fejében bizonyos összeget fizettek be. A folyók, patakok, tavak, mocsarak halászásra alkalmas szakaszain csak a földesúrnák volt szábád halásznia. Ezt a jogot egyedül Baracska bérelte ki az öt kamarai helység közül. Gabonából és borból minden földesúr a termés kilencedét (nona) szedte be a jobbágyaitól. A kamarai helységek pénzért váltották meg ezt.449 A kimutatásban a felsoroltakon túl a mészárszék, a malom, a sörfőzőház és az erdő árendája is szerepel, de ezek rovatait üresen hagyták. Az 1730. évi összeírást Egregy Gábor végezte. Most már Szántóvá és Dautova is bérli a halászat jogát, de Baracska a magá 100 forintjával messze vezet. 1731-ben csupán annyi a változás, hogy malomtartásért 8 forintot fizet Baracska, a többi helységben nincs malom. Bizonyára vízimalmot kell értenünk a malmon, bár ezt így külön nem tüntették fel. Egy évvel később már 12 forintra emelik fel a fizetendő összeget. A malmok száma szaporodott talán, vagy az őrlemény volt több, netán az összeget srófolták csak feljebb? Ki tudná megmondani ma már. A falu rohamos fejlődésének ütemét csak rövid időre szakította meg egy-egy nem várt esemény. 1738—40 között komoly arányokat öltött Dél-Magyarországon a pestis, de hatását — anyakönyvek híján — nem tudjuk lemérni Baracskán.450 Láttuk, hogy a falu lakói kivétel nélkül mind szláv nevűek. Keresztneveiket figyelembe véve az is világos, hogy nem katolikus rácok, hanem görögkeleti szerbek telepedtek meg itt. Egyházilag a bajai esperesi kerülethez tartoztak. A baracskai görögkeleti templomot 1715-ben Gligorije bácskai vladika (püspök) szentelte fel.451 Katolikusok nem laktak a faluban. Amikor ugyanis 1733-ban a király Patachich Gábort kalocsai érsekké és egyúttal Bács-Bodrog főispánjává nevezte ki, annak első dolga volt a beiktatás után végiglátogatni egyházmegyéjét,452 Tájékozódás céljából plébániánként összeíratta az egyházi javakat. Az egész egyházmegyében mindössze 17 plébánia működött, Baracska nincs köztük. Baján két plébániát találtak az összeírok: Fábri Jakab kalocsai plébános és Tarkó Mihály Pest megye szolgabírája, akik helységről helységre járva személyesen győződtek meg a pillanatnyi helyzetről. Az ún. H2
