Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A Tanácsköztársaság bukásától 1921. januárjáig
A Délvidéki Liga propagandamunkájának fő célját így határozta meg: „... az együttérzés és a Magyarországhoz való ragaszkodás érzelmének ápolása s azon remény ébrentartása, hogy ismét egyek és együtt leszünk.” Szervezeti hálózatuk — propaganda osztály, mellékközpontok, járási és községi bizalmiak — szélesítésénél megbízható vezetőket szemeltek ki, általában birtokosokat, esetleg kereskedőket. Igyekeztek munkásokat is megnyerni. Gondot fordítottak az „elégedetlen” nemzetiségiek tömörítésére is. Agitációra fiktív ügynökségeket, üzleteket, olvasó köröket használtak fel. Gyűjtötték a kompromittáló adatokat. Propaganda irodájuk központja Budapesten volt. Mellékközpontokat szerveztek: Nagykanizsán (Muraközre), Kaposváron (Baranyára), Szegeden (Bácska, Torontál, Krassóra), Makón (Temesre), később Baján, Pécsett, utóbbit a kaposvári helyett. összes kiadásukra havi 500 000 korona állt rendelkezésre. A megszállt területek felvevő állomásainak 1—1 vezetője 3 000 korona tiszteletdíjat kapott, a „munkás agitátorok” 1000 koronát. Állomásuk volt Mohácson, Pécsett, Csáktornyán, Baján, Szabadkán, Zomborban, Zentán, Újvidéken, Péterváradon, Nagybecskereken, Pancsován, Verseczen, Nagykikindán és Temesváron.92 A fehér szervezkedés segítette ugyan a bevonulást, de az eseményekre nem gyakorolt döntő hatást. A polgárság egyre inkább bízott a Magyarországhoz való visszatérés lehetőségében, és eltávolodott a szerb annexionista elképzelésektől. A munkásság, — amíg a Horthy-rezsim fennáll — nem kívánta a terület visszacsatolását, és ezen a ponton találkozott a hatóságok elképzelésével. A helyi újságok is gondoskodtak a magyar állapotok megismeréséről. Már október elsején hírt adnak a Dunában úszó kommunista hullákról,93 beszámolnak a sorozatos budapesti letartóztatásokról,94 és a bírósági ítéletekről.95 Hiába igyekezett Horovitz ezredes és a Szövetségközi Albizottság amerikai tagja megnyugtatni a külföldi96 és hazai97 közvéleményt, kísérlete nem sikerült. Hogyan is hihetett volna a munkásság a kegyetlenkedések megszüntetésében, amikor maga Horthy jelentette ki Budapestre vonulása előtt néhány nappal: e vörös uralomnak bárminemű fellángolását vérbefojtom. Aki izgatni, lázítani próbál, az eljátszotta életét...” E nyilatkozatot a délvidéki lapok sietve leközölték.98 Horthy budapesti bevonulását újabb letartóztatási hullám követte.99 A hatalomra került és egyre erőteljesebben berendezkedő100 ellenforradalom tettei felháborodást keltettek a megszállott területek lakosságában. Annál inkább, mert hiszen nemcsak távoli hírekből és napilapokból ismerték meg ezeket, hanem azoknak a szemtanúknak elbeszélése alapján is, akiknek sikerült elmenekülniük a tiszti különítmények elől. S bár tudunk arról, hogy a szerbek eleinte elfogták,101 29
