Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
Ekkor kiderült, hogy a hadsereg főparancsnoka a saját felelősségére rendelte el az állatok elhajtásását, ez azonban nem rekvirálás volt, hanem — amint állította — „gondos előrelátás“, mert attól kellett tartani, — jelentése szerint — hogy a magyar hadsereg Bajánál és Bácsalmásnál megkezdi az offenzivát. Ugyanakkor kijelentette a hadsereg főparancsnoka, hogy a veszély elmúltával mindenki visszakapja állatjait. Az elhullottakért pedig kártérítést fizetnek. így referál az állatrablás igazi okairól a Bajai Független Újság 1919. augusztus 9-iki száma is. Az akkori napok történetéből pedig megállapítható, hogy a hadsereg főparancsnok igazat mondott, még pedig annyiban, hogy a szerb főparancsnokság valóban tartott a magyaroktól, bár azok támadásáról szó sem volt. 1919. junius hó végén és julius hó elején ugyanis a nemzetközi helyzet úgy alakult, hogy az antanthatalmak elérkezettnek látták az időt a magyar kommunizmus felszámolására. Sürgette a megoldást a szegedi ellenforradalom megerősödése is, bár a franciák csak homeopatha adagokban engedték meg a szervezkedést, a szegedi hadsereg annyira megerősödött, hogy kidolgozhatta a budapesti szovjet kormány megbuktatására irányuló katonai akció terveit. A sikerhez természetesen kellett a megszálló hatalmak segítsége, vagy legalább is jóakaratu semlegessége is s ezért a szegedi kormány — melynek akkor gróf Teleki Pál miniszterelnök volt a külügyminisztere — gróf Csáky István jelenlegi külügyminiszter, akkori külügyi titkár utján érintkezésbe lépett a belgrádi kormánnyal s engedélyét kérte, hogy a nagybányai Horthy Miklós fővezér parancsnoksága alatt álló szegedi magyar honvédség a Szabadka—baja—bátaszéki vonalon — vasúton — mehessen át a Dunántúlra, hogy ott uj erőket vonva össze, megindulhasson a budapesti kommunista kormány megbuktatására. Megbeszélés tárgyát képezte az is, hogy átvonulás közben a csapatok több napot pihennek Baján, sőt arról is szó volt, hogy Baján — megszállt területi magyarokkal is — megerősíti magát. A szerb kormány hajlandóságot mutatott a terv támogatására, de a végén kisült, hogy csak taktikázott, mert a szerb katonai vezérkar rögtön elutasító álláspontra helyezkedett s amellett is maradt. A szegedi kormány, amikor a belgrádi tárgyalások eredménytelenségére rájött, a Nagykikindán székelő francia főparancsnokhoz : De Lobit tábornokhoz fordult s tőle kért támogatást a kommunisták elleni akcióhoz. Azt kérte a tábornoktól, hogy engedje meg a lefegyverzett székely hadosztály tisztjeinek és legénységének a szegedi felmentő hadsereghez való csatlakozást. A tábornok nem akarta, hogy csak magyar csapatok buktassák meg a kommunizmust, hanem úgy szerette volna az ország felszabadítását keresztül vinni, hogy a francia befolyást a jövőre is biztosítsa. Ezért azt ajánlotta a szegedi kormánynak, hogy a budapesti kommunisták elleni támadást a románokkal együtt vigye keresztül. Hozzájárult — ezen feltétel elfogadása esetén — ahhoz, hogy a magyarok Makón és Baján hadműveleti bázist szervezzenek s ott összpontosítsák csapataikat. Mindezek a tárgyalások 1919. julius 10—12-ike körül folytak s a
