Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
Tartalom
133 ♦ litikai küldetésekben, diplomáciai megbízatásokkal járt-kelt, ellentétes érdekek és viszonyok között balanszírozott, melyek olykor belekeverték a párizsi és bécsi politika hínárjába. Ha eredménytelen volt valamelyik útja, nem tekintette veszteségének. Sajátos képességekkel rendelkezett ahhoz, hogy mindig messzemenően alkalmazkodni tudjon a változó körülményekhez, és felettébb könnyed természete következtében lelkiismereti problémák nem gyötörték. Ami magát a sok utazást, vonatozást illeti, elmondta Gondának, hogy őt egyáltalán nem fárasztották. Többnyire éjjel utazott, hogy a nappalt dolgai elintézésére fordíthassa. A vonatfülkében meghúzódott egy sarokban, s pár órát mélyen aludt. Megszokta, hogy négy óra alvás neki teljesen elegendő. Türr István karakterét, viselkedését, jellemét szinte mindenfelől fényes tisztelet övezte. Az id. Dumas a garibaldista időkben azt mondta róla, hogy „oly jó, oly igazságos, oly részt vevő; a szíve félig angyalé, félig oroszláné, aki pajzánul nevetgél a bálokon, s fájó könnyeket sír a nyomor felett”. A tábornok Nizzában érezte magát legkellemesebben. Ebben az otthonában látogatta meg őt 1901. április elején Jókai Mór új feleségével, Nagy Bella fiatal színésznővel. Jókai kedves karcolatban örökítette meg a vizit hangulatát. „Lehetetlen az ő alakját föl nem ismerni: marciális magatartása, feje, homloka, bajusza, szakálla, arckifejezése egy bevégzett hősé, szemei egy ábrándos ifjúé. S ezeket a szép szemeket támadta meg a múlt télen egy kínzó betegség, mely megvakulással fenyegette. De erőteljes organizmusa legyőzte a bajt; orvosa azt tanácsolta, hogy viseljen szemüveget. Soha! - mondá a tábornok. Inkább kalapom a szememre vágom. Én nem akarom feketének látni a világot, inkább rózsaszínűnek. A jótékonysági bálra, melyre meghívott, mi is elmegyünk nőmmel együtt, és gyönyörködünk benne, hogyan tudja a mi hazánkfia, aki rendszalagjával s érdemkeresztjeivel a császárság korabeli hódító jelenség, az egész előkelő társaságot kedves modorával föleleveníteni. Oly könnyen veszi be a szíveket, mint hajdan Palermói.” Gonda Béla feljegyzéseinek utolsó lapjain megírta Türr István halálát és temetését. Legszemélyesebb érzelmeket felkavaró ez a pár oldal, mert az egykor ifjú íródeák, immár 57 éves miniszteri tanácsos, az utolsó percig ott volt a haldokló mellett, és a Ferenc-csatorna Társulat nevében mondott búcsúbeszédet a ravatalnál. Gonda Béla harmincéves minisztériumi szolgálat és négy évtizedes mérnöki gyakorlat után 1913-ban nyugalomba vonult. Ettől fogva a tábornokkal
