Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
X. Családi élete
♦ 115 ♦ férje mily ideges; azt panaszolja, hogy nem tud a képéhez szép eget festeni. E fölött egészen elbúsul s nem akarja többé a palettát, ecsetet a kezébe venni. Másnap maga a művész látogatott el Türrhöz. Csúnya, zimankos idő volt. „No lásd, mondta neki a tábornok, maga a teremtő sem tud mindennap szép eget csinálni!“ Erre nagyot nevetett a művész, elmúlott búskomorsága, fölvette az ecsetet, palettát s tudott szép eget festeni.“ Budapesti lakását még a 90-es években feladta s azóta itteni tartózkodása alatt a Hungária szállóban lakott, ahol igen előzékeny, figyelmes kiszolgálásban részesült, úgy hogy egész otthonosan érezte magát. Ide tért meg 1908. április 24-én is, hogy — sok sürgetésemre — mindaddig Budapesten maradjon, míg emlékiratait meg nem írja. De — sajnos — túlkorán ott hagyta Nizza enyhe éghajlatát s mint Bécsből április 22-én hozzám intézett levélben írta, útközben a zord időben meghűlt, de azért nem vette komolyan a bajt s két napra rá megérkezett. Én már vártam a Hungária szállóban rendesen használt szobájában s szinte megrémülve láttam arcának lázas pirosságát. Azonnal ágyba feküdt, odahívott orvosa tüdőgyulladást állapított meg. Távirati értesítésre leánya, Stefánia Nizzából rögtön atyja betegágyához érkezett és édesanyjával együtt hűségesen ápolta a nagybeteget, amiből mi — a Ferenc-csatorna társulat vezetői: én mint annak az alelnöke, Qerster Lajos vezérigazgató, a tábornok régi bizalmasa, magánügyeinek az intézője — szintén kivettük a részünket s halála percéig ott voltunk ágya mellett. A tüdőgyulladásból már-már fölépült, amikor orbáncot kapott s ez végzetes erővel támadta meg különben is legyöngült szervezetét. Érezvén a vég közeledtét, május 2-án Pater Bonaventura feladta a halódónak az utolsó kenetet s miután sem az orvosi tudomány, sem leányának éjet-napot eggyé tevő szeretetteljes gondos ápolása nem volt képes őt az életnek megmenteni, május 3-án hajnali 1 órakor megszűnt dobogni az a jóságos szív, mely szinte a világot átfogó szeretetnek volt meleg forrása. Mintha most is látnám magasba szállni ideális lelkét, megdicsőülni fenségesen nemes arcát, amikor a mélységes fájdalom néma könnyeivel álltuk körül halotti ágyát, melyet egyetlen leányának, az ö egész nemes lénye hasonmásának, 8*
