Kovács Zita, N.: „…nem írható át a nyelv szavaira”. Nagy István festőművész alkotásai Baján - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 34. (Baja, 2017)

maradt. Visszautazott Székelyföldre, Csíkban és Gyergyóban dolgozott, hosszabb ideig a békési útépítés helyszínén rajzolt és festegetett. Alkotásait is itt állította ki először: Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön.

Első jelentős tárlata, ahol mintegy 120-130 műalkotását mutatták be 1914. március 16-án nyílt a Marosvásárhelyi Művészházban.

A Nagy Háborúba hadifestőként kellett bevonulnia, ahol a galíciai és az olasz fronton a tisztek helyett közkatonákat örökített meg: az egyszerű parasztembereket kereste ott is. „Haditudósításokat" készített: a frontvonalon harcolókról lélekelemző tanulmányrajzokat, szuggesztív erejű katonaportrékat rajzolt. A háború végére kialakult sajátos formanyelve, lezárult útkereső korszaka. A frontvonalban és Erdélyben töltött termékeny évek alkotásaiból, mintegy 300 szén és pasztell képből 1916-ban rendezte addigi legnagyobb kiállítását a budapesti Könyves Kálmán Szalonban.

Nagy István 47 éves volt, amikor az első világháborút lezáró trianoni diktátum kihirdetésével szülőföldjét Romániához csatolták. Hosszú vándorévek kezdődtek ekkor három ország, Magyarország, Románia és Jugoszlávia területén. 1921-től a Kárpát-medencét járta Moldvától a Balatonig, a Bakonytól Dél-Bácskáig. Az Alföldön, Mezőtúr és Szentes környékén Koszta Józsefnél, a Balaton mellett Egry Józsefnél vendégeskedett, akikkel kölcsönös tisztelet és barátság fűzte egymáshoz. Több ezer műre becsülhető életművének jelentős részét e három ország közgyűjteményei és magángyűjteményei őrzik mai is.

Nagy István a klasszikus értelemben soha nem volt műtermi festő. Nem volt háza, állandó otthona, ahol festőállványa, palettája, vásznai vagy festőszerei várták volna. Vándorló életmódja és anyagi körülményei nem voltak alkalmasak egy tágas, jó megvilágítású, felszerelt műterem fenntartására. Nagyszabású, országos hírnevet hozó gyűjteményes kiállítását 1923. október 21-én nyitották meg a Nemzeti Szalonban, mely alkalomból Lyka Károly és Kosztolányi Dezső is elragadtatással üdvözölték művészetét, s még ebben az évben megkapta a Szinyei Társaság Kálmán Jenő-diját.

Birkák a hegyen, 1920-as évek vége.

6