Kovács Zita, N.: „…nem írható át a nyelv szavaira”. Nagy István festőművész alkotásai Baján - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 34. (Baja, 2017)
Nagy István, a nyugtalan vándor. Tanulmányok, tanulmányutak, útkeresések (1885-1929) Hazatérését követően a kifinomult európai festészeti törekvések árnyékából kilépve visszatért az erdélyi gyökerekhez. Nagy István művészete 1902-1914 között továbbra is az útkeresések évtizede Nagy István 1873. március 28-án Csíkmindszenten született székely, módos gazda családban, édesapja, Nagy Antal gazdálkodó, édesanyja Sándor Mária volt. Tanulmányait a Csíkszeredái gazdasági népiskolában kezdte 1885-ben. A Csíkban átélt korai, földszagú, panteisztikus élmény, a szénaillatú, önfeledt gyermekkor meghatározta a székely kisfiú sorsát, pályáját. Erdély zord sziklái, birkanyájak járta völgykoszorúi, termékeny földjei a világmindenséget jelentették számára. Művészetében gyakran visszatérnek a szülőföld, a szülői ház képei, az édesanya alakja - leginkább munka közben, Erdély varázslatos, titokzatos, büszke, szikár parasztemberei, akiktől a becsületes munkát, kitartást kapta útravalóul. Édesapja 1888-ban történt halálakor, a birtokmegosztás következményeképpen a család nehéz anyagi körülmények közé került. Nagy István ennek ellenére 1888-1892 között elvégezte a kolozsvári tanítóképzőt és 1892-ben a Kalocsa melletti Homokmégy község katolikus népiskolájában kezdett tanítani. Keleti Gusztáv itt, az iskolában készített szénrajzait látva fedezte fel a fiatal művészt és bíztatta: jelentkezzen a budapesti Mintarajziskolába. Nagy István 1898-ban felvételt nyert a Mintarajziskolába, ahol Székely Bertalan növendékeként szerzett rajztanári oklevelet, majd a szokásos tanulmányutak következtek: Münchenben a Képzőművészeti Akadémián Lenbachnál és Herterichnél képezte tovább magát, 1899-1900 között pedig Párizsban, a Julian Akadémián folytatta tanulmányait ahol Cézanne, Gauguin és Van Gogh művészetének hatása alá került. A Nagy István-emlékház Csíkmindszenten. 5 Erdélyi dombok
