Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Solymár István: Nagy István és Erdély
Solymár István: NAGY ISTVÁN ÉS ERDÉLY A huszas évek második feléről, Nagy István második erdélyi korszakáról terveztem eredetileg mondandómat. Mivel azonban emlékülésünkön többen nem tudtak megjelenni olyanok, akik az 1920-as évek előtti munkásságról szóltak volna, és mivel Nagy István „korszakai” úgysem hasonlóak századunk más képzőművészeinek pontosabban elhatárolható korszakaihoz, az előzményekből is érintek néhány jellemző adatot. Csikmindszent kis templomában, melyet a művész később sokszor megfestett, megrajzolt, zömök testű, magas süvegű tornyával, 1873. április 6-án írta be Incze János plébános az anyakönyvbe a község 172. számú házában március 28-án született Istvánt, kinek apja Nagy Antal földműves, anyja Sándor Mária volt (a keresztszülők: Kedves Ignác és Tompos Julianna, s a bábaasszony: Magyar Borbála neve szintén szerepel a 8-as sorszámot viselő bejegyzésben). Csikmindszent lakosai „tizes”-eknek nevezett falurészekben laktak, a „Nagy” tízesben a Nagy nevűek voltak az őslakosok. Mindszentre még manapság is kavicsos szekérút visz át Csíkszeredából, az út mentén az utolsó tatár betörésre emlékeztető úgynevezett „véres kép”-pel. A hegyek alatti domb-hullámokba ékelődő falu a Szeredához való közelség ellenére sokat megőrzött múltjából. Nagy István gyermekkora és kora ifjúsága még kiegészülhet néhány adattal. A róla szóló irodalom szinte kivétel nélkül említi első próbálkozásait, iskoláit. Képzőművész pályájának kezdeténél azonban elmosódottá válnak az adatok. Bizonyíthatóan 1895-ben került a Mintarajziskolába, ahol Székely Bertalan tanítványa lett. 1898-ban folytatta Münchenben Ludwig Herterich tanítványaként. Ott hatással volt rá az arcképfestészetben Franz von Lenbach is. A csikszeredai múzeum raktárában meglelt, három, ceruzával rajzolt női akt-tanulmánya közül az egyiken aláírása mellett „Párizs 1899” évszám szerepel, a másik kettőn 1900 február, egyiken a nap is: február 5. A bravúros rajzok, melyeken csak árnyalatnyi 13
