Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
életüket”, a hősies, bátor önfeláldozást, a mártíriumot akarta megörökíteni Thorma. 1893. januári aradi útja során Thorma János tehát találkozott Herold Alajossal is, de vázlatfüzete legfontosabb tanulsága mégis az, hogy hiteles adatokat igyekezett gyűjteni a helyszínről és a kivégzettekről. Behatóan tanulmányozta az aradi hősi emlékművet, amelynek a körbefutó portréiról kis arckép-vázlatokat rajzolt a füzetbe. Mind a kilenc kivégzettről készített arckép-rajzot (Aulichről összesen hármat) és rövid jellemzésében45 külsejük leírásán (alak, hajszín, öltözet) kívül a gyóntatóját, élete utolsó tanúját és esetleg egy fontos gesztusát, mondását is följegyezte. Pl. „Damjanich János 44 Herkules/szíve teli gyöngéd érzelmekkel/lelke rendíthetetlen és határozott/katonái legenda hőssé emelték/ görög keleti Szombati Balázs/lelkész egész úton szivarozott/szürke kabátja barna nadrág- ja/és sárga házi cipői voltak./Fehér köpönyeg vörös színű/deszkán ült egész addig/rajta ült egész egyedül/Veres sapkában ment/a vesztőhelyre”. Sujánszky György Euszták följegyezte naplójába Damjanich utolsó napját, okt. 6-dika reggelét is, a „borzasztó spektákulum” lefolyását. Amikor a „felfüggesztési rend”-ben rá került a sor, „a mankók segélyével kocsijáról leereszkedvén, miután nyakkendőjét kezeimbe adá, hogy mint örök emléket nejének kézbesítsem, fellépett az oszlop előtti zsámolyra, s még egyszer megszólítva, ne felejtsem el a reám bízottakat és a vele működő hóhért megintve, hogy szakállát össze ne kuszálja, e végszavakkal: ’Éljen a Haza’ - kiadá nagy lelkét. /.../ Őt, miután Vécsey is követte, a borzasztó spektákulum megszűnt. Csak most tűnt fel egy borzasztó, szívet repesz- tő látomány: 9 oszlopon 9 tábornok - köztük gróf Leiningen honvéd tábornoki öltönyben függve - velők annyi család öröme örökre eltemetve”.46 Thorma a hóhér ruházatát és egyéb, számára fontos, az eseményt meghatározó elemeket is rögzít: „ködös, felhős reggel volt egész/9 óráig egyetlen napsugár sem/törte át a fellegeket. /.../ Kaszálón/volt a vesztőhely, a kivégzés V2 7 órakor vette kezdetét. Bitófa 8 láb magas volt”. Az Aradi vértanúk albumából47 nyert információit Thorma a helyszínen próbálta ellenőrizni, a konkrét hely valóságában megfürdetni, kiegészíteni, s a tájról, a „borzasztó spektákulum” helyszínéről, környezetéről élményt szerezni. Az első vázlatok, skiccek a gondolkodásának az irányát, a nagy mű tervezésének, koncipiálásának kezdő fázisát jelzik. E vázlatokon még a tapogatózás, a kísérletezés, a méricskélés vezérli. A valós helyszínen keresi a majd megkonstruálandót, az arányokat mérlegeli, és a kompozíció tömegelosztásának a fázisait helyezi a sík térbe. Az elsők, az Aradi vázlatkönyv lapjain rögzítettek mellé sorolhatók (Thorma rajzok 61., 114., 3., 6.). A Katonák (Aradi vértanúkhoz című kompozíció, Thorma rajzok 62.) ábrázolja a katonák kíséretében megindult csoportot, amelyből kiemelkedik a kocsin ülő Damjanich. Sujánszky így rögzítette ezt: „Végrehajtatván a fennírt négy tábornoki véres ítélet, a bitófára ítélt 9 tábornok ugyanazon katonai kíséret mellett indult meg, közbe vévén vigasztalásul melléjük rendelt papi egyéneket”.48 A további vázlatrajzoknál (Thorma rajzok 105.) már a térbeli elhelyezkedés, a csoportfűzés kérdéseit igyekezett tisztázni, mielőtt a nagy kompozícióhoz fogott volna, amelyen „az elbeszélendő jelenet látványát az akadémikus nagyfestészet módszere szerint, távolsági képszerűen szerkesztette meg”.49 A millenniumkor egyedül Thorma fejezte ki a művével azt, hogy Magyarország - áldozat, s hogy ezen sokak szemében a kiegyezés sem enyhített. 45 az Aradi Emlékalbumból vehette Thorma 46 Sujánszky György Euszták: Az aradi rendház naplója (1847-1851). Bp., 2007. 71-75. A kötet borítóján és a képei között Thorma János: Aradi vértanúk (102.). 47 Aradi vértanúk albuma. Szerk.: Varga Ottó. Bp., 1890. 48 Uaz, mint az előző jegyzet, 73. 49 Réti 1994, 104. 73
