Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
rajzot.40 Csupán a konkrétumokból, a látható valóságból kiindulás szükségessége (pl. a Talpra magyar! képének a munkálataihoz kért az Egyetemi templomról fényképeket) őt egész pályáján megtartotta az alapvetően naturalista szemléletben, felfogásmódban. Ez egész művészetének a fundamentuma. Az említett példák munkamódszere milyenségére fontos, a fönnmaradt rajzaival is szembesíthető adalékok. Réti szerint „amikor őszszel (1890-ben) hazajött Nagybányára, magával hozta Párizsból első kompozíciójának, a Szenvedőknek a tervét”,41 amely azonosítható egy ceruzarajzával. (Thorma rajzok 120.) Az elmosódó, kisméretű rajzon (valószínűleg egy kisméretű rajztömb kitépett lapja ez, ahogy a rajzai zöméé) azonban jól látható a két, temetői környezetbe helyezett csoport.42 Ha pontos Réti megjegyzése, akkor a mű készülési idejét egy évvel korábbra, 1890-re kell előre tolni. Ez az első kompozíciója fontos volt Thormának, mert az Aradi vázlatfüzetbe is beírta dr. Nyári Sándornak a Szenvedőkről megjelent kritikáját, amelyet aztán Rétivel levélben is közölt 1892. december 16-án.43 A történeti kompozíciókhoz készült rajzai csoportjából elsőként főművének, az Aradi vértanúknak a keletkezés-történetét próbáljuk az új dokumentumok segítségével megvilágítani. Elsőként Réti összefoglalóját idézem ide: „1892 őszén, Nagybányán villan fel elméjében az Aradi vértanúk eszméje, és e pillanattól kezdve csak ennek él, csak ezzel foglalkozik. Elolvas mindent, ami e tárgyra vonatkozik, de a történeti könyvekben, leírásokban kevés szemléletes, kevés vizuálisan használható támasztékot talál a képhez. Elutazik Aradra; ott a minorita rendfőnök, volt nagybányai tanárja, Csák Cirjék segítségével minden lehető adatot, emléket, szóhagyományt felkutat. Felkeresi az ott élő egyetlen hiteles szemtanút, egy molnárt, aki elejétől végig látta a megrendítő eseményt, és Thorma kérdéseire a helyszínen elmagyarázza a tragédia egész lefolyását. Thorma pontos topográfiai képet nyer az elbeszélése alapján: hol álltak a bitófák, hogy érkeztek oda, hol, hogyan helyezkedtek el a vértanúk, a papok, a katonák stb., stb. Tájképvázlatot is készített a helyszínen. A történeti valóság topografikus ismerete megadta a kompozíció alapját, amint elhatározta, hogy honnan, mely oldalról akarja szemléltetni a tragikus jelenetet. A szemtanú egyébként olyan tüzetes ténybeli felvilágosításokat adott Thorma kérdéseire, amik felől eddig senki sem kérdezte ki őt, s amik csak épp e kérdések nyomán jutottak eszébe. Hogy a naturalizmus módszere szerint szükséges közvetlen szemlélete „emberi dokumentuma” is legyen az akasztásról, Szatmárt a törvényszéktől engedélyt kért, hogy egy halálos ítélet épp akkor történt végrehajtásánál jelen lehessen. Sokáig borzalmas érzéseket őrzött erről, s talán ez a borzalom is hozzájárult ahhoz, hogy a tény grand guignolszerű részéből semmit se éreztessen a képen”.44 A festmény létrejöttének a körülményeit följegyző Réti állításainak különösen az a része nem állja meg a helyét, amelyben a kivégzés utolsó szemtanújának a szerepét írja körül. Erről a Herold-visszaemlékezés pontatlanságait is helyreigazító, egyúttal az aradi kutatásait elbeszélő Thorma-emlékidézés a mérvadóbb. Herold Alajos számon kéri Thormán a megtörtént eseménysor szó- vagy inkább: kép szerinti naturalista rögzítését, noha az alkotó erre nem is szándékozott vállalkozni. „Kerültem én ezt a rettenetes brutalitást” - összegzett Thorma s ennek a végső célját is megfogalmazta, ahogy már említettük: „Miért tartja fel az én papom a keresztet, és nem bújik el a vértanúk háta mögé. Az ő útjok nem a megsemmisülés, de a megdicsőülés felé vezet. /.../ Az ő örök 40 Soltész Istvánné: Hollósy Simon leveleiből. In: Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1953. Bp., 1954. 622. 41 Réti 1994. 87. 42 Kovács-Büki 2015. 110. 43 Thorma levelek, 3. 44 Réti 1994. 88. 72
