Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)

I/1. Thorma János

Ami pedig a karingeket illeti, ezelőtt tizenkét esztendővel még úgy emlékezett Herold mester, hogy a papokon az volt, amit a jegyzetemből határozottan látok, hogy azóta felhúzták a kabátot, arról nem tehetek. Bizony, az idő eljár. Jókai Mór egy óriási szellem, mégis megesett vele, hogy amikor kérdeztem, hogy milyen idő volt március 15-én 1848- ban, azt mondta, hogy gyönyörű, tiszta idő volt. Hosszú idő az az 56 esztendő.

• Kazinczy Lajos tábornokot is kivégezték Aradon, Lenkey János tábornok pedig megőrült a börtönben. Thorma szavai áttátelesen értendők, valószínűleg Görgeyre utal, ő az igazságtalanul ráfogott vád vértanúja és ő láthatta Thorma képét.

• A fekete tintával írt autográf kézirat Thorma János válaszának az első fogalmazványa lehet, amelyet még javított és bővített az újságnak megküldött véglegesített cikk előtt.

Proveniencia: Antal-Lusztig gyűjtemény, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, ltsz.: 2015.7.1.

6. Thorma János: Az aradi tragédia

Két héttel ezelőtt az Uj Idők hasábjain cikk jelent meg, amely Herold Alajosnak, az aradi vértanúk kivégzése még élő szemtanújának visszaemlékezéseit elmondta. Herold e cikkben hivatkozott Thorma János közismeretü és híres képére is, s megjegyezte, hogy ő ezt a jelenetet másként látta, mint ahogy a művész azt e képen elénk varázsolja. Thorma János az alább következő cikkben igazítja helyre Herold felfogását, s mi e cikket nemcsak azért közöljük, mert történetünk egyik legmegrázóbb tragédiájáról szól, hanem azért is, mert a cikk érdekes betekintést enged abba a processzusba, amelynek révén egy olyan jelentőségű kép keletkezik, mint amilyen Thorma Jánosé.

Az Uj Idők 1904. október 9. számában Herold Alajosról mint a kivégzés szemtanújáról egy közlemény jelent meg az én „Aradi vértanúk” című festményemmel összefüggésben. Ebből a közleményből sokan arra következtethetnének, hogy felületesen, egyoldalú információ alapján készítettem ezt a képemet. A dolog azonban másként áll. Minden lehető alkalmat felhasználtam, hogy pontosan és kimerítőleg tájékozhassam magamat az eseményről. Természetesen meghagyva magamnak azt a szabadságot, amelyet minden művészembernek joga van megőrizni a felfogásban.

Az aradi vértanúk emlékkönyvéből vettem az első impresszióimat. De az ebben foglalt leírás minden szépsége és ereje mellett sem tartalmazza azokat az aprólékos adatokat, amelyekre a festőnek szüksége van.

Szemtanút kellett tehát keresnem.

1893. január havában evégből Aradra utaztam: abban a reményben, hogy a szomorú tisztet végzett minorita atyák közül még életben találok valakit. Sajnos, már senki sem élt közülök.

Csák Alajos dr. úr, jelenleg a minorita rend magyarországi főnöke, ez időben Aradon volt. Midőn közöltem vele szándékomat, fáradhatatlan készséggel segített kutatásaimban. Elvezetett Arad város idősebb polgáraihoz. Napokon át látogattuk azokat, akikről föltételeztük, hogy fölvilágosíthatnak. Mindenütt csak azt mondták: nem láttunk semmit a kivégzésből, mert senkit sem bocsátottak a közeibe.

Már-már reményünket veszítettük, amidőn valaki figyelmeztetett a Zsigmondházán lakó Herold Alajosra, akkor már hetvenkét éves molnármesterre.

Január hó 18-án Csák Alajos és Buja Sándor urak társaságában, havas időben, sötét este kopogtattunk be hozzá. Ő maga éppen nem volt odahaza. De a felesége, egy szál gyertyá17