Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
tek történeti festmények.55 A kortárs festők jelentős része már elutasította a történeti műveket, a nagyméretű, reprezentatív opuszokat,56 noha a kor sok művésze még művelte ezt. Nálunk föltehetően a történelmünkben tetten érhető, sok erkölcsi tanulságot tartalmazó hőstettek, merész emberi kiállások és árulások, a példamutatás mindig szükségesnek vélt volta a legalapvetőbb motivációk lehettek ezen a téren (ezzel párhuzamosan a történeti irodalomban is). Thorma pedig valóban az életét tette föl nagy történelmi munkája, a Talpra magyar! megvalósítására. Huszonhat évesen éri az Aradi vértanúk ellentmondásos fogadtatása: hivatalos részről a Habsburg-ellenessége miatt elutasítást, érzelmileg viszont nagy népszerűséget, kiemelkedő nézőszámot ért el a külön kiállításán. Alig másfél év múlva újabb nagy kompozícióba kezdett: „1898 tavaszának végén, /.../ nemsokára ezután be kellett vonulnia Kecskemétre katonának. Amikor hazajött, határozta el végleg a Talpra magyar! megfestését”.57 Réti kifejezésével „életemésztő küzdelmet” jelentett ez a számára, „negyven éven keresztül (1898-1937) foglalkoztatta e kép eszméje”.58 „Penelopé-munká”- ban, „titáni erőfeszítésben sodródik egész élete”. A vázlatozása mikéntjéről föntebb már idéztük Rétit, most ismét őt. „A kompozíciónak a legkiemelkedőbb része, mintegy felkiáltójele, Petőfi”. Azt is hozzáteszi, hogy Thormának „Petőfi volt a szíve költője és embere”.59 Szíve költőjét, ezt a felkiáltójelet, a nagy lendületű Petőfit expresszív, erős kifejezésű rajzban próbálta megjeleníteni (Petőfi szavaló alakja, Thorma rajzok 13.). Az Egyetemi templom oldalról megrajzolt főhomlokzata előtti csoportképe (Thorma rajzok 130.) talán első darabja, bevezetője a további vázlatoknak. A többin részletezőbb vagy elmosódot- tabb, csupán csak sejtetett formákban jelennek meg a főszereplők a házak határolta szűk térben. Kisebb (Thorma rajzok 45.), majd nagyobb csoportokkal mérlegeli az architektúra és tömeg arányait, egymásra utaltságát, szerves összeegyeztethetőségét (Thorma rajzok 103.). Az erős kontúrokba foglalt figurák együttese a beállított modellekről készült vázlat (Thorma rajzok 35.). Petőfi alakja, az ő Nemzeti dalának gyújtó szavalata van a mű középpontjában. Ám Petőfi „közvetlen kísérői csoportjában /.../ egykorú arcképek nyomán felismerhetjük Jókait és Vasvárit. Jókai magasra tartva felmutatja az első cenzúrázatlan magyar nyomtatványt, hogy Mit kíván a magyar nemzet?”60 Thorma, fölkészüléséhez a helyszínen - beállított modellekkel vagy azok nélkül - készített vázlatok, fényképek hasznosítása mellett a még élő szemtanúkat is megkérdezte, az idős Jókai Mórt bizonyosan. Thorma pesti tartózkodásai idején rendszeresen vendége volt a Bajza utcai Jókai-Feszty- szalonnak. Ott rajzolhatta le az idős Jókait két alkalommal is. Az egyik Réti Istvánnak 1899. ápr. 22-én írt levelében61 maradt fönn, a másik magántulajdonban (Thorma rajzok 137.). Mindkettőn az idős, talán éppen mesélő, régi időket idéző Jókait örökítette meg. Jókai bizonyosan beszélt - mert Thorma kérdezte - 1848. március 15-dikéről, ugyanis ő ezt említi Az aradi tragédia című írásában.62 Jókai, Petőfire emlékezve így idézte föl március 55 Bakó Zsuzsanna: A történelmi téma jelentkezése és alakulása a nagybányai festők munkásságában. In: Nagybánya művészete. Katalógus. Szerk.: Imre Györgyi. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 1996. 205-215. Bakó fölsorolja a pályázatra elkészült műveket és a külön állami megbízásra festetteket: Munkácsy Mihály: Honfoglalás és Benczúr Gyula: Budavár visszafoglalása a töröktől 1686-ban. 56 „A nagy képek iránt nincs semmi bizalmam. Rendesen incompletek. Nálunk a históriai képek festése idején /.../ nagyméretű képekkel akarnak szert tenni a professzorhoz illő tekintélyre”. Rippl-Rónai József Emlékezései. A Nyugat kiadása, Bp., 1911. 106. 57 Réti 1994. 89. 58 Réti 1994. 102. 59 Réti 1994. 103., 99. 60 Réti 1994. 103. 61 TJ levelek 42. 62 „Jókai egy óriási szellem, mégis megesett vele, hogy amikor kérdeztem, hogy milyen idő volt március 15-én 1848-ban, azt mondta, hogy gyönyörű, tiszta idő volt”. 75
