Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: Irodalmi intézmények és kapcsolatrendszerek a kultúrateremtés folyamatában. Kara Győző levelei Szilády Áronhoz
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 291 Irodalmi intézmények és kapcsolatrendszerek a kultúrateremtés folyamatában Kara Győző levelei Szilády Áronhoz Magyary Ágnes Ahogy Terry Eagleton fogalmaz1, a kultúra fogalma egyszerre túl tág és túlságosan szűk. A rengeteg definíció közül, amelyekkel évszázadokon keresztül megpróbálták leírni a társadalomnak eme identitásformáló tevékenységét, Székely János költő kultúra meghatározását veszem kiindulási pontnak, aki filozofikus művében úgy vélte: a kultúra egy olyan szellemi produktum, amelyet megőriz a közösség emlékezete, tovább él és a következő nemzedék megörököl.2 Ebben a folyamatban fontos szerepet játszik maga a társadalom, amely intézményeket hoz létre3, ahol megteremti az ember szellemi produktumairól való kommunikáció lehetőségeit. A nemzeti narratíva (vagy más néven a nemzeti kultúra) megteremtése4 - konstruálása -, a nemzeti társadalom identitás képzésének fontos eleme. Ez egy olyan folyamat, amelybe az kerülhetett be a nemzet múltjából a XIX. században - Szajbély Mihály szerint -, amely az aktuális identitásképzéshez alkalmasnak mutatkozott.5 Ebben játszik fontos szerepet kánon, amelyek viszont feltételezik az intézmények létezését (egyetemek, Akadémia stb.) és a diskurzust. Ezt a jelenséget szeretném megvizsgálni jelen tanulmányban, ahol Kara Győző aradi főgimnáziumi tanár és a tudós Szilády Áronnal 1893-ban folytatott levelezését veszem górcső alá. A Magyar Tudományos Akadémia 1891 -ben indította el az Irodalomtörténeti Közleményt Ballagi Aladár szerkesztésében, majd tőle vette át a munkát Szilády Áron 1893-ban. A halasi tudós, lelkész haláláig szerkesztette ezt az irodalomtudomány számára oly meghatározó kiadványt. Szilády Áron ebben a tisztségében tehát a kultúráról folytatott diskurzus centrumában került, sőt ő maga határozta meg szerkesztőként, hogy miről lehet, vagy miről nem lehet diskurzust folytatni6 a kultúrateremtés folyamatában. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található Szilády levelezés sajnos csak töredékében őrizte meg a tudós másokkal folytatott párbeszédeit, hiszen az esetek nagy többségében csak Szilády Áronhoz íródott levelek maradtak fenn. Alig egy-két másokhoz írt szöveg található, és ez alól csak az öccsével, Szilády Jánossal, folytatott levelezés számít kivételnek. Kara Győzőtől összesen tizenegy dokumentumot őriz a Kézirattár, és mivel az ezekre adott válaszokat nem ismerjük, csak a meglévő dokumentumokból kell következtetnünk a két tudós között zajló párbeszédre. Kara Győző 1860-ban született Bonyhádon, Szabadkán végezte a középiskolát és a Budapesti Egyetemen 1885-ben szerzett latin-magyar szakos diplomát. 1891-ben került az aradi főgimnáziumba, ahol 1936-ig, nyugdíjazásáig, tanitott. Az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharcban szerepet vállaló Fábián Gábor hagyatékát rendezte (akivel maga Szilády László is levelezett7), különös tekintettel annak levelezésére és műfordításaira. 1899-ben figyelme az aradi vértanúk felé fordult, és onnantól kezdve kezdte el összegyűjteni a hozzájuk köthető iratokat. 1931-ben részt vett a vértanúk sírjának feltárásánál. Mindezen érdemei mellett a jelen sorok írójának felmenője, így amikor befejezve a Szilády életrajz8 szövegének gondozását, meglepődve fedeztem fel a kettőjük között meglévő irodalmi ismeretséget. Ballagi Aladár a Budapesti Tudományegyetemen is tanított. Vélhetőleg innen ismerték egymást Kara Győzővel, aki 1892-ben közölt a lapban először,9 Arany János összes műveiből
