Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
„Mely többet érne egy eposznál' 283 A múltkor nála voltunk névnapon, ‘s mind végig mutogatá pénzeit nagyon jó kedve volt, mert az előtt pár nappal talált egy a császári aranynál nagyobb Valentinián aranyat. Édes atyám leveledre még mitse szóla, most már maga válaszol, mert én már elmegyek innen házul. Most vendége s jól tölti az időt, a hercegszölösi pap, Vágó, jött el kit igen szeret. Most pediglen maradok szerető testvéred, János mind egészségesek vagyunk, csak Terkát leli néha a hideg. Ui: Tervedet olvastam leveledből, soká lesz belőle valami, de majd annál jobb lesz, én igen örülök neki. Édesatyámat felszólította valaki Jókai nevében, hogy mondja meg neked, hogy küld meg Jókainak utazási naplódat, majd ő aztán novellákat puskáz belőle; édesatyám nem bánja, akármit teszel. Én fejbe verném Jókait, hogy írhatna róla novellát. 15. 1858. május 27. Kedves bátyám! Én nem kérdem tetöled, hogy miért nem írtál eddig, csak te sem kérdezd tőlem. Nem is tudom, most már Debrecenben talál e még ez a levél vagy nem. Hallottam, hogy azóta voltál odahaza is, és hogy ettől fogva elmúlt a te moldvai utad és elkezdődött a böszörményi professzor- ságod; épen ezért nem tudom, hogy Böszörményben vagy-e vagy Debrecenben? Én Húsvétkor - ha még nem tudod - Tolnában voltam őcsényi legátus, most pedig Pünkösdkor pomázi voltam. Itt ismerkedtem meg egy rakás atyafival Királyékkai meg Maresékkel, ha hallottad hírüket. Megismerkedtem Szilády Pistával is, a várdi Szilády Gedeon bátyánk fiával, itt lakik Óbudán, mémöksegéd, még nem végzett, de nem is akar; derék boriszák, majd ki-ki megyek hozzá. Édesatyánk mostanában nagyon feljár Pestre, mikor otthon voltál, akkor tájba is itt volt, azóta feljött a gyűlésre, most megint várom, mert a gyűlésen küldötségi tagnak nevezték ki Bécs- be a császárhoz, s a tagok Pestről fognak kiindulni. írtam már neked tán az Omodékról szóló munkámról; még most is azzal vesződöm, meggondolatlanul kezdtem, már most aztán több az igazgatás, mint az egész munka. Egyébb érdekes valami már nem jut eszembe, írjál mi hamarább, mert már tájékozni sem tudom magamat, hogy mit kellene imi, elfelejtettem a levélírást is. írd meg, hogy te mit csinálsz, Böszörménybe mégye vagy Moldvába, ‘s mikor? A vacatiot hol töltőd stb... szerető testvéred maradok, János 16. Halas, 1858. augusztus. 2. Kedves bátyám! Épen tegnapelőtt értünk haza én, Móric és édesatyánk; azt úgy hiszem, tudod, hogy a mi vizsgálatunk elvégzödött 28-án, de Móric miatt én sem jöhettem. Atyánk csak nem egy héttel előbb már Pestre jött dolgai miatt, ez idő alatt többször is meglátogatta Török urat48, ‘s így beszélték rá Török és Ballagi49 hogy egyezzék bele a te Párizsba meneteledbe. Tudom, hogy te már e felől azóta többet tudsz, mint én, de azért mégis arra kívánlak figyelmeztetni, hogy ha csak áthághatlan akadály nem kényszerít, ezen ajándékot vissza ne vesd, mert újra megharagí48 Török Pál, református lelkész, 1845-től a pesti egyházmegye esperese, majd 1849-ben főesperese lett, 1860-ban pedig a protestáns autonómia győzelme után a dunamelléki egyházkerület szuperintendensévé választották. 49 Ballagi Mór, teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára
