Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi Iparos Dalárda története
Kiskunhalasi Iparos Dalárda története 313 Az első, nyilvános fellépésre 1907. június 30-án került sor egy műsoros táncestélyen, melyet saját pénztáruk javára rendeztek. A bevételből egy harmóniumot tudtak vásárolni. A Tóth Kálmán karnagy, majd utóda, Tumbász József karnagy vezetésével működő dalárda szép sikereket ért el, de már 1910 körül a hanyatlás jelei figyelhetők meg a kórus életében; csökkent az érdeklődés a tagok részéről, egyre inkább elmaradoztak a próbákról. Tumbász József karnagy távoztával a dalárda 1911 februárjában az érdeklődés hiánya miatt felfüggesztette működését. Ezt követően az első világháború után, az 1919. május 1-jei felvonuláson és ünnepségen szerepelt a kórus, ahol munkás és mozgalmi dalokat adtak elő. Néhány szereplése volt még az ismét életre hívott dalárdának, de a várost megszálló román csapatok gyülekezési tilalma véget vetett a próbáknak. Az első világháborút követő nehéz gazdasági körülmények miatt csak 1925-26 telén merült fel ismét a kórus újraszervezésének gondolata. A régi és az újonnan csatlakozott tagok mozgalmat indítottak az Iparos Dalárda felélesztésére. Munkájuk eredményeként 1926. február 28-án a dalárda ismét megkezdte működését. Turóczy Balázs karnagy 48 működő taggal hozzálátott a munkához. 1927-29-ben Hajóssy István, majd 1929-30-ban ismét Turóczy Balázs vezette a kórust. 1930-ban az egyesület Kiskunhalasi Iparos Dalkarra változtatta nevét. Kiskunhalasi Iparos Dalkar (1930-1962) 1931 -tői Krafcsik Zoltán lett a karnagy, az ő vezetése mellett nagy fellendülés mutatkozott a kórus életében. 1932 januárjában női kart szervezett a dalkar, a szépen fejlődő női kórusnak 30, a férfikarnak 53 működő tagja volt ekkor. 1932. december 4-én a Kiskunhalasi Iparos Dalkar alapításának 25. évfordulója alkalmából zászlószenteléssel egybekötött jubileumi, egész napos ünnepséget rendeztek a katolikus templomi vegyes kar, a Városi Dalkör és a Zenekedvelők Egyesülete részvételével. A fellépő Iparos Dalkart Bor Imre karnagy vezényelte. A zászló elkészítése igen költséges volt, s mivel sem az énekkarnak, sem az ipartestületnek nem volt pénze, így a lakossághoz fordultak. Zászlószögek eladásából gyűjtötték össze a zászló előállításának költségét. A zászlót Stepanek Ernő gimnáziumi rajztanár tervezte, és Markovits Mária csipkevarró készítette el. Ezen a jubileumi ünnepségen a következő kórustagok szerepeltek: Férfi kar: I. tenor: Blanka János, Bús Benő, Csókási K. János, Gyenizse Balázs, Gyulai Imre, Holló József, Kertész Ferenc, Kovács János, Lukácsi Gábor, Marodics Péter, Sliszka Balázs, Schneider Ferenc, Szabó János, Tóth Gyula. II. tenor: Bogdán Gyula. Bogdán Imre, Csefregi Benő, Csendes Balázs, Gyenizse László, Huszti József, Modok Antal, Németh A. István, Szabó Sándor, Szakái Gábor, Szathmári Mihály, Szente Sándor, Temyák Balázs, Zsákai Sándor. I. basszus: Bakó Károly, Bereczi Lajos, Csehó István, Csikós István, Fodor Sándor, Kiss Lajos, Kiss Tamás, Kocsi István, Kollár János, Kun János, Németh Félix, Papp István, Simon Imre, Szatlmáier Lajos. II. basszus: Dolejsi József, Gyenizse Antal, Markovich Gyula, Németh Antal, Németh A. Sándor, Németh Ferenc, Rozinszki Andor, Tóth László, Török József, Zámbó Sándor. Női kar: I. szoprán: Cs. Nyerges Mária, Gömböcz Erzsébet, Gömböcz Matild, Juhász Erzsébet, Király Aranka, Király Irén, Papp Erzsébet, Virág Teréz, Zámbó Mária. II. szoprán: Bende Ilona, Buda Eszter, Kintzler Rozália, Kiss Erzsébet, Kuszka Anna, Suhajda Ilona, Török Júlia, Török Mária. I. alt: Bogdán Margit, Bor Mária, Hunyadi Erzsébet, Papp Margit, Péter Erzsébet, Urlauber Emma,
