Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról
KORTÁRSAK, TANÍTVÁNYOK THORMA JÁNOSRÓL Réti István München és Párizs: a művész két állomása. Tizenkét éves, másodikos gimnazista voltam, amikor Jancsi szülővárosomba, Baia Maréra költözött, és az ötödik osztályt végezte. Életkorban két, osztályban négy év különbség volt köztünk. Személyesen nem ismertem, csak láttam őt gyakran. Mikor aztán a nyolcadik osztályba kerültem, Jancsi már visszatért Pestről, ahol ötnegyed évig volt a minatarajziskola kiváló növendéke. Megkezdődött a barátság közöttünk. Állandóan magyarázott nekem a művészetről. Sokat hallottam tőle már akkor, hogy a természet a festőművészet fő támpontja, a naturalizmus uralja az ecsetkezelők irányát, és abban az időben Európában tényleg a naturalizmus élte fénykorát. Thormát nagybátyja, Vári Szabó István halasi polgármester Münchenbe küldte, ahol két évig tanult, szívta a színtiszta naturalista irány elveit. Engem közben mindig informált a művészvilágban történtekről. A pesti Mintarajziskola után addig mesterkedtem, amíg én is Münchenbe kerültem, de Jancsi ekkor már Párizsba ment, ahonnan érdekes leveleket küldött első impresszióiról. Ott rövidesen felszabadult a müncheni irány-kötöttségéből, úgy látta, hogy nem elég egy természetdarabot jól megfesteni és továbbmenni. Ezután megfestette első nagyobb alkotását, a Szenvedők-et, amely 1892-ben a pesti kiállításon nem tetszett, de ez a mű Párizsban és Münchenben meghozta a várt sikert. A magyar állam nyomban a külföldi elismerés után megvásárolta a Szenvedők-et a Szépművészeti Múzeum részére. Az Aradi vértanúk Pest, München és Párizs után támadt az a fenséges ötlete, hogy megfesti az Aradi vértanúkat, amelynek a története akkor még nem volt tökéletesen földolgozva. Thorma János leutazott Aradra. Kutatott, tanulmányozott, és a szemtanúk beszéde nyomán állította össze a nagy kompozíciót. Első elképzelése az volt, hogy az aradi vértanúkat csüngve festi meg, ahogyan a nép nézi, de Jancsi szebbet akart, és így született meg a mai nagy történelmi vászon. A millenniumi kiállításra küldte a képet, ami a rendezés körül nagy zavart okozott. Nehéz lett volna Ferenc Józsefnek azt a tárlatot megnyitni, ahol az Aradi vértanúk néznek le a falról. Thorma felismerte ezt a nehéz helyzetet, visszavonta képét a tárlatról, és külön helyiségben állította ki. A képet óriási sikerrel fogadták. A lapokban versek jelentek meg, Pósa Lajos ódát írt róla, és ami még váratlanabb volt: Beöthy Zsoltnak tanulmánya a Magyar Szemlében. Három művészt állított egymással szembe, Munkácsyt, Benczúrt Budavár bevétele c. művével és Thorma Jánost. A mérleg serpenyője Jancsi oldalára húzott. Beöthy elismerte, hogy Munkácsy és Benczúr rutinban és technikában felülmúlják Thormát, de Thorma meglátása és művészete felülmúlja ezeket is. Thorma ezután az Ébredők-et kezdte festeni. 1898-ban kezdett hozzá a Március 15-ike festéséhez. Hollandiai útja után azonban ismét új műre került sor, a Békesség veletek című vásznat készítette el, amelyet Tintoretto kompozícióihoz hasonlíthatunk. Az akkori na- turalisztikus elgondolással Krisztust plein air napfényben festette meg, míg a körülöttük 283
