Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
lóniáért és a szabadiskoláért folytatott küzdelme összefonódott a nagybányai művészetért vívott következetes harcával. Levelei mindezek pregnáns elemeit is föltárják, adalékokkal gazdagítják ugyanúgy, ahogy saját műveivel való munkálkodásáról is rendre tudósítanak. Nagy képei megalkotása mellett és után lassan változik a palettája, figyelme egyre inkább a környező, nagybányai természet felé fordul. Ő az a nagybányai vezető mesterek közül, aki a legkésőbb, csak élete vége felé, a nagy történelmi tablók bűvöletéből kibújva lett ízig-vérig nagybányai festő. Festményeinek oldott, impresszionisztikus ecsetkezelésével, nagybányai szellemiségével is egyre inkább hazatalált, ahogy Kállai Ernő írta: „Thorma az anyaghoz tapadó naturalizmustól a szabad, napfényes színességen át végül is a posztimpresszionizmus lelki érzékenységű stílusához jutott”33- Az idő előrehaladtával a leveleiben is föl-fölcsillannak tájhangulatok. Aggódik a szép rétért, ahol oly sokat festettek, a Klastromrét beépítési terve is fölbosszantja, elkeseríti. A leveleiben mindig érzékenyen és plasztikusan számol be Rétinek festői munka szempontjából a nagybányai időjárásról, az évszakváltásokról. És a legfontosabbról, a fényről, a fényviszonyokról, hiszen a képei létrejöttéhez a modellen (ember, természet, tárgy) kívül elengedhetetlenül kellett a fény, a világosság, a színek valós érzékelése, a paletta reális látása. Ezért panaszkodik rendre a ködös, esős, borongós, naptalan napokra és időszakokra, mert azok a színek látásától és a munkától fosztották meg. Thorma János neve elsősorban az Aradi vértanúk festőjeként vált ismertté, s ezen művével került legközelebb a nemzethez, a lakosság szélesebb köreihez. Ugyanakkor a nagy képek megítélése szakmai körökben ambivalens. Az ő nevelői/tanári tevékenysége, természetesen, akik ismerhették azt, elsősorban a tanítványai népes - és jobbára hálás - tábora (lásd a Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról fejezet vallomásait) értékelte talán a legtöbbre. Ez a tevékenysége igen fontos: művésztelep-fönntartó, értékőrző és értékteremtő volt egyúttal. Megítélése ugyanakkor a közvetlen kollégái, különösen Ferenczy Károly részéről eléggé ellentmondásos. 1908-ban Valér fiának írta: „Thorma mégis roppant műveletlen, von Haus aus roppant tehetséges és elsőrangú festő lehetne - útját állja fejlődésének óriási önhittsége és korlátoltsága - amellett nagy egoista, de tud kedves lenni”34 Rétinek azt írta 1914. július 10-én, hogy „hiányzol a kolónia körül. Jancsi szeles és gyenge”35, majd két hónappal később: „Jancsi roppant izeg-mozog”36. 1914 szeptember 7-én írta Rétinek, hogy „Jancsi még tegnapelőtt elutazott - lehet mondani megfutamodott az oroszok elől”.37 Ám Thorma végleg visszatért Nagybányára (távollétében Ferenczy vezeti a kolóniát), de a háború közeledtétől a családját féltő Ferenczy viszont véglegesen elhagyja Nagybányát, s emiatt a hangja és Thorma megítélése is változik. 1915. január 15-én már Budapestről írta Rétinek, hogy legjobban szeretné a szubvenciót és a vezetést is átadni Thormának, ugyanis „ő utóvégre, akár szívesen, akár nem, de Bányán marad”38. Február 15-én Ferenczy a Thormának küldött levelében már vallomásos, szinte elérzékenyült hangra vált: „Pista és Te vagytok a legjobb barátaim, tiszta szívből szeretlek, téged még jobban mint Pistát”. S mindezek után nyomatékkai írja: „kérlek, vedd át most mindenesetre a vezetést és a szubvenciót”39. Mindjárt tanácsokat is ad: „akár csak 3 órára is állíts modellt. Lehessen 33 k.e. /Kállai Ernő/: Thorma János emklékkiállítás. Jelenkor, 1939. dec. 15. 16. 34 Ferenczy levelek 172. Idézi: Nagy Ildikó: Ölel Carolus. Ferenczy Károly levelei. Műértő 2012, április, 13. 35 Ferenczy levelek 347. 36 Ferenczy levelek 348. 37 Ferenczy levelek 349. 38 Ferenczy levelek 370. 39 Ferenczy levelek 372. 322
