Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
a bombatámadásoktól. Bombázások után apámnak, mint mesélte, gyakran ki kellett mennie a helyszínre, ahol megszemlélte a rombolásokat és a sorokban kifektetett halálos áldozatokat. A veszélyeztetett külvárosokból kellett tehát a lakosságot kitelepíteni, elsősorban a nőket, gyerekeket és idős embereket109. A kiürítés önkéntes volt, az elköltöző lakosokat, ha azok nem tudtak rokonokhoz vagy ismerősökhöz költözni, középületekben helyezték el (iskolák, raktárak, stb.) többnyire a Dunántúlon. Minden személy 150 kiló poggyászt vihetett magával, az elszállítás vonatokkal történt. Összesen több mint 200.000 embert érintett a légoltalmi kiürítés 1944 tavaszán. A légoltalmi intézkedések hatékonyságát és szükségességét igazolja, hogy későbbi bombatámadások során a főváros belső kerületeiben, ahonnan nem telepítették ki a lakosságot, százak haltak meg, míg a kitelepített lakosságú kerületi részeken csak kevesen. Némely külvárosok meg egyáltalán nem jelentettek halálos áldozatokat. Apám a menekültszállítmányok rendőri vonatparancsnokait osztotta be és a felvevőhelyeken megszervezte az oda érkezők számára (a közbiztonság követelményeinek megfelelő) kirakodásukat és elszállásolásukat. Sokat kellett utaznia ezekben a hónapokban. A mellékelt „nyílt rendelet”, melyet Récsey ezredes kollégája állíttatott ki, biztosította számára bármilyen szállítóeszköz igénybevételét. Az okmányt apám hátrahagyott személyi iratai közt találtam. li. KIB. LKGOLTAIÜI KIÜRÍTÉSI KOBM/.gYBIgTOS. KYILT RilNUELüI ■ Dr.Thorma Tibor m.lcir.rendörtaBÚcsos /beosztva: m.kir. kiürítési koru.únybiztOG8ÓLg, Karhatalmi osztály/ részére, ki szolgálati ügyben utazik és szolgálatúnak ellátása végett bármilyen szállítóeszközt igónybevehet. lelkére« a hatóságokat, hogy nevezettnek a legteljesebb támogatást adják meg. Budapest, iy44. évi április hó y-ón. 109 Az Interneten a Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség honlapján a Légoltalmi Kiürítési Kormánybiztosság működéséről többek közt a következő adatok találhatóak <http://www.ipvs.hu/hirl2.htm> alatt a „Légiháború Magyarországon 1944. április 3. - 1945 április“ című cikkben: „.. .Április 4-én összeült a kormány ... A légoltalmi kiürítési kormánybiztos - aki egyben a légoltalom országos parancsnoka volt - még aznap közleményt adott ki Budapest és közvetlen környékének - Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, valamint Albertfalva és Csepel községek - kiürítésére. Nem költözhettek ki: a közlekedési vállalatok személyzete, a hadiüzemekben dolgozók, a tűzoltók, a pénzintézeti dolgozók, orvosok, gyógyszerészek, szülésznők, a temetkezési vállalatok dolgozói, élelmiszerkereskedők, a kisiparosok többsége, valamint a légoltalmi szervezetekbe beosztottak. Ok kötelesek voltak helyükön maradni. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy az elszállítás városrészenként, a legrövidebb időn belül megtörténik. A kiürítés önkéntes volt. Aki elment, lakásutalványt kapott. Előnyben részesítették azokat, akik rokonokhoz, ismerősökhöz költöztek. A kitelepítendő lakosságot két kategóriába osztották, elsőbe tartoztak a közhivatalok, valamint a hadiüzemek dolgozói, akiknek a kitelepítését az iparügyi miniszter, illetve a hivatal vezetője rendelte el, a másodikba a lakosság többi részét sorolták. Kényszerelhelyezést csak a kibombázott, hajléktalanok elhelyezése esetén alkalmaztak. Az első kitelepítő vonatok április 7-én indultak. A napi sajtó rendszeresen közölte honnan és mikor indulnak a szerelvények. A lakosság szigorú ütemterv szerint a fővárosi pályaudvarokon létesített berakodási helyekről induló szerelvényeken hagyta el a fővárost. A kitelepülök számáról nincs megbízható adat, azonban a vonatok nagy számából mintegy 200.000 - 300.000 főre lehet következtetni. A következtetések szerint a veszélyeztetett területek ... lakosságának nagy része elhagyta lakhelyét. E számítás helyességét igazolja, hogy a későbbi támadások során, e helyeken már lényegesen kisebb volt a lakosság vesztesége.” 300
