Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

Thormajánosné, Kiss Margit, amikor 1974 nyarán találkoztam vele. Akkor is a hajdani festőiskola épületében lakott, egy nagy műtermi lakásban (de erről majd később fogok még beszámolni). Akkor adta nekem az alábbi fényképet, mely Margit nénit és férjét, Thorma Jánost mutatja nagybányai otthonukban a 30-as évek elején. Egy tágas műteremben látjuk a festőművészt és feleségét, körülöttük Thorma János festményeivel a falakon, melyek ma nagyrészben múzeumokban találhatók.

Ebben az időben engedélyezték a román hatóságok Thorma nagy történeti vásznai, az „Aradi vértanúk” és a „Talpra magyar!” hazavitelét Nagybányára, azzal a biztatással, hogy az utóbbi képen szabadon dolgozhat. Nem fognak semmi nehézséget támasztani, a kép politikai jellege ellenére. Hogy valóban nekifeküdhessék e munkának, ezt nagyon elősegítette az „Aradi vértanúk” megvétele. Gróf Klebelsberg Kunó, a magyar kultusz- miniszter, 1931-ben megvásárolta a képet az állami Történelmi Képtár számára, négyévi részletben kifizetendő 10.000 pengőért. Ez a vásárlás négy esztendőn át biztos anyagi nyugalmat kínált Thormának épp a gazdasági világválság legszűkösebb idején. Mint Réti István írja, dolgozhatott, festhetett tehát ismét, anyagilag háborítha-tadanul a „Talpra magyar!” emberforgatagán. A nagy iskolaműteremben állította fel újra a vásznat, és a kép hiányos jobboldalán dolgozott. A mellékelt kép 1933. január 3-án mutatja Thorma Jánost a festőiskola műtermében a „Talpra magyar!” előtt.

Munka közben többször meglepte a vissza-visszatérő betegség, igen magas volt a vérnyomása, rosszul lett, hüdés érte. De ez sem tartotta vissza attól, hogy újra, meg újra felmásszék az állványra, amint jobban érezte magát, és folytassa munkáját a nagy

224