Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
s többé nem hozta elő. Különben is akkor már látrányi káplán voltam, csak éppen körösi útjára kísérhettem el, s aztán már csak ápolására voltam vele még nyolc napig, de akkor már ezek a dolgok a haldoklásnak induló öregembert nem foglalkoztatták. Nagyon meleg baráti viszonya volt még az öreg Szily Kálmánnal137. Annak az édességét s mélységét magam is láthattam. Jókai Mórral is meleg volt a barátsága, mert kedvesen emlékezett meg néha róla is. Jókai, amikor török tárgyú témái voltak, azokat vele szokta megbeszélni. Jókai meglátogatta Halason is, aztán meg Pesten voltak együtt sokszor. Jókairól úgy megkérdeztem, hogy milyen ember volt. Azt mondta róla: — Szelíd, melegszívű ember volt, s nagyon kedves modorú. A nézése olyan volt, mintha ébren is álmodott volna. Nem ártott az senkinek sem, mégis a Fatia Negra regényhőse138 miatt kis híja volt, hogy agyon nem ütötték. A báró Nopcsa családnak lépett szegény a tyúkszemére, mert köztudomású volt Erdélyben az a titok, amit regényében földolgozott. A család a közönséges rablásból szerzett vagyon dicsőségét emiatt nem élvezhette, s kévésén múlt, hogy a veszett oláh família egyik dühödt tagja el nem tette láb alól! Szoros, jó baráti viszonyban volt Vámbéry Árminnal is. Vámbéry többször volt Halason s igen szívesen időzött barátjánál, rendesen egy-két hétig is. — Vámbéryről azt tartom a legérdekesebbnek, hogy nem láttam soha életemben másik olyan embert, aki a maga tudományát úgy tudta volna gyümölcsöztetni. Roppant életrevalóság volt benne. Viktória angol királynőnek nálánál kedvesebb embere alig volt. Utazásainak egyik jelentős részét annak a megbízásából és költségén teljesítette. Éles megfigyelője volt az életnek. Hihetetlenül, szinte a leheletig át tudta venni annak a népnek a nyelvét, szokását, észjárását, amelyik közé behatolt. Eszesen, agyafúrtan tudta kivágni magát a veszélyekből. Vakmerő ember is volt, aki azonban pillanatok alatt föltalálta magát. Tökéletesen beszélte a keleti nyelveket. Valami elhidegülés állhatott be köztük, mert azon nap délelőtt, amikor Vámbéryt temették, Szilády Pesten volt, az utcán találkoztam is vele, s mikor azt kérdeztem tőle, hogy Vámbéry temetésére jött föl főtiszteletű uram, azt válaszolta: — Más fontos ügy elintézése miatt kellett Pestre jönnöm, de haza kell mennem, a temetésén nem vehetek részt. Nagyon sietett, velem is csak pár percig beszélt. A Ráday utcában találkoztam vele. Vámbéry temetésén ott voltam. Még teológus voltam akkor. Sokan nem voltunk, de érzett a jelenlévőkön a tudat, hogy kivételes nagy embertől búcsúztak. A katolikus papok közül Süpeky Balázs rozsnyói püspökkel és Kiss Sándor pesti ferences rendfőnökkel volt szoros barátságban. Mind a két papot nagyon szerette Szilády, s velük baráti viszonyban is volt. De meleg, jó viszony lehetett Haynald Lajos kalocsai érsekkel is, mert egyszer, éppen mikor megvallottam neki az én nyomorúságomat, hogy csak azok a prédikációim sikerülnek, amelyeket rögtönzésre mondok el, s megmutattam a prédikációimban termett képeket, hasonlatokat, akkor mondta nekem a következő, feledhetetlen szavakat: — Ez a képesség olyan ritka adomány, hogy életemben most találkoztam a második emberrel, aki ezzel fölruházta to tt. Nekem sem kellett készülnöm a beszédjeimre, mert az adott pillanatok adtak annyi gondolatot, látást, hogy egy beszéd tartalma abból kitellett. Eddig csak Haynald Lajossal találkoztam, akinek hasonló adománya volt, s most veled. Haynalddal ugyan egyszer az esett, hogy egyik pünkösdi prédikációjában a bevezető rész elmondása után belesült, s aztán kínos várakozás után arról tartotta meg a nagy beszédjét, 137 Szily Kálmán (1838-1924) fizikus, nyelvész, az MTA tagja. Az akadémia főkönyvtárosa 1905 és 1924 között. 138 A Szegény gazdagok című regényről van szó, amely miatt báró Nopcsa valóban párbajra hívta ki az írót. 201
