Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

A kezdetek

mind ott élt még a nép emlékezetében, s igazán mély tisztelettel beszéltek arról, hogy ebből a nagy szerencsétlenségből Isten, hogyan hozta elő azt a messze fénylő életet, akinek nagy híréről és sok dicsőségéről a nagycsepelyi nép büszkeséggel beszélt. Az özvegynek Láczay Zsigmondtól két lánya maradt. Az idősebbik, Zsófia, huszonöt éves korában hajadonfővel halt meg Halason. Erről a család úgy emlékezik, hogy gyönyörű leány volt. A fiatalabb, Karolina, Matolcsy Sándor segesdi paphoz ment férjhez. Ennek családja ma is él Somogybán. Egyik unokája, dr. Matolcsy Sándor, aki vezérségre született előkelő emberré lett. A dunántúli református világnak vezéregyénisége s az egyházkerület­nek főgondnoka. Szilády László Születésére halasi ember, de nem halasi család sarja. A család ősi fészke Szilád (Nyitra vármegye5) volt. Hagyományaik és okirataik szerint is onnan erednek. Nemességüket Mátyás királytól kapták. Gellénfalvi és Szentgáli Szilády a család neve. Apja, Benjámin, szabómester volt Halason; születésére Szalkszentmártonba való, ahol ennek a Szilád}' Ben­jámin szabómesternek az apja, a nagyapja is egymást követően papok voltak. Apja azonban korán meghalt, s így az árvaságra jutott gyermeket már nem taníttatták, s özvegy édesanyja mesterségre szánta. Szilády Áron sokat beszélt előttem nagyapjáról, akit nagyon sokra becsült és szeretett. Többször beszélt róla, mint az édesapjáról, aki iránt valami hidegség volt benne érezhető. Sajnálom, hogy elfeledtem azt a kis versikét, amit idézgetett nagyapja disznótorairól, ahol az akkori halasi kántor mindig elmondta nagy pátosszal, amiben a háztetőn ülő „csergő szarka” szavával eldicséri a kövér disznót, amely annyi ízes falatot ad másnak, míg neki csak a fagyos földre kiloccsantott zsírfalatok maradnak. Ez a verselés neki gyermekkorában nagyon tetszett, s azért maradt meg benne, mert egész életén át azt tapasztalta, hogy az élet ajándékainak bőségéből bizony neki csak a fagyra csordult zsírfoszlányok jutottak, s az élet torából neki vajmi kevés zsíros falat jutott. Hogy aztán Szilády Áron nagyatyja, hogyan került éppen Halasra, azt, ha mondta is, elfeledtem. Nagyanyjáról nem tudok, nem is emle­gette előttem soha. Neve után ítélve, Cserni Rozália6, az sem volt halasi származású. Szilády László, Áron édesapja 1812-ben született Halason. Itt végezte el iskoláit, majd Debrecenbe került. Káplánként megfordult Nagyszékelyben, s ott talált Ván nevű családot, akikben élt a tudat, hogy Halasról menekülve rekedtek ott. Szilády Lászlót, mint halasi embert nagy szeretetben részesítették. Az én családommal kapcsolatosan mondta el ezt Szilády Áron, aki ezt atyjától hallotta emlegetni. Nagycsepelyre került adminisztrátornak Láczay Zsigmond helyébe, s ott vette nőül a fiatal özvegyet. Ságvárra választották meg 1837-ben rendes pappá Csicsvay Vasas András helyibe, aki szintén halasi volt. E halasi szóban terelődött reá a község figyelme, mert Csicsvay is nagy tiszteletben álló ember volt, s a ságváriak azt remélték, hogy ebből a másik halasiból is jeles ember lesz, akire büszkék lehetnek. Mert a somogyiak szeretnek büszkél­kedni a papjuk erényeivel vagy kiválóságával. 5 A kéziratban tévesen Trencsén szerepelt. 6 Máshol Ozelin Rozália (Dobos István: Szilády Áron, a tudós. Mezőtúr, 1943), Ózer Róza (Pintér Ilona: A Szilády család iratai. In: Bács-Kiskun Megyei Levéltár XIII. Családok fond főcsoport fondjainak repertóriuma. Kecskemét, 1997.75. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom