Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Káposzta Lajos ifj.: Csettegő. Miért éppen Soltvadkerten?
414 ifj. Káposzta Lajos Benzinnel lehetett indítani, és amikor bemelegedett, rákapcsolták a petróleumot. Mert hogy az olcsóbb volt. A platót le is lehetett billenteni, persze ezt még kézi erővel. Ezek a motorok később is megmaradtak csettegő motornak. Mindkettő magyar gyártmány volt. Egyszerű volt, minden laikus ember tudta kezelni. Mágnes gyújtással működtek, az indítóáramot a gyújtómágnes adta a kurblizás hatására, ehhez ügyesnek kellett lenni, mert különben szájon vágta az embert a kurbli. Ha csettegőre tettük, 25-30-cal nem lehetett gyorsabban menni vele. A járműnek külön neve nem volt, én csak munkagépnek hívtam. A nép amikor meglátta, ámult; voltak, akik nevettek rajta, mert hát kicsi volt a gép. Ülni is csak összehúzott állapotban lehetett a kormánynál. Viszont alacsony volt, a fák alatt el bírt menni a művelő sorokban. A homokban nem akadt el, mivel négykerék meghajtású volt.” Schütt József 80 év fölött is aktív gazdálkodó Soltvadkerten (Grätzer u.). így mesél első csettegőjéről: „Kellett hozzá egy motor, néhány katonai teherautó alkatrész (kerékhidak, alváz, kormánymű) és kerekek. Emlékszem, amikor kész volt az alváz, rátettünk egy ólajtót, és azzal mentünk neki a buckáknak a vasúti síneken túl. Megdöbbenve láttuk, hogy ez az eddig feneketlennek tartott homokon is keresztülmegy. Már pedig ha itt elmegy, akkor bírja a szőlősorokban is! Ezt a munkagépet aztán sok mindenre tudtam használni. Például rátettem egy hathektós vastartályt. Lemásoltunk egy gyári szivattyút egy kéthengeres Csepel kompresszorból, ami húszlégkörös nyomást adott. Az addigi magasnyomású permetezők maximum tíz légkörrel tudtak dolgozni, és ez már rögtön a dupláját tudta. A szivattyút a munkagépem motorja hajtotta meg külön kihajtó tengellyel, ott állt a sor végén és pöfögött. Rákötöttem egy 50 méteres tömlőt, amivel a szőlő hosszának a feléig be lehetett érni. A sor végén volt egy forgó csiga, amin gördült a tömlő és így nem tett kárt a szőlőben. Ne feledjük, hogy ez teljesen hagyományos, alacsony művelésű szőlő volt! Mindig ki tudtunk találni valami új megoldást. Megoldottuk a kutakból való vízkivételt, ami a permetezésnél volt nagy segítség: nem kellett vödörrel húzni. Vagy egy másik: a munkagépemhez szerkesztett Lehoczki Ferenc barátom egy olyan talajmarót, ami a géptől majdnem egy méterre kinyúlt oldalra, és így befértünk a gyümölcsfáim alá, ott is fel lehetett lazítani a talajt. Ez volt az első gépi kapálás Vadkerten - magángazdaságban. Az első csettegőm „Muki”-névre hallgatott a családban. Amikor végre sikerült levizs-gáztatni, akkor a 00-ás rendszámot kapta, mint első ilyen gép. Sorsa aztán az lett, hogy darabonként ment ki a divatból. Az első motorja (MIA) gyengének bizonyult, ezért vettünk rá egy hétlóerős MIB-et. Később úgy tűnt, hogy ezek a motorok sem elég erősek, és mindig jobbat kerestünk - jobbára a roncstelepen. Itt jegyzem meg, hogy a mostani csettegőmön (2003-ban) egy négyhengeres Mercedes motor van. Addig-addig újítgattuk, hogy már semmi sem volt „eredeti” rajta, végül eladtam és csináltattam egy másikat. A csettegőről egyébként az a véleményem, hogy ezzel mindent meg lehet oldani és egy nagy MTZ traktorért nem cserélném el.” Schütt József után a következő „csettegőrendelők” iparosemberek voltak. Az egyik Trapp József kőműves, a másik pedig Dely Sándor sírköves. Ok nehezen tudták megoldani a foglalko4. Schütt József
