Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Szalai Sándor: Régészeti adatok a kiskunhalasi újságokban 1883-1940
38 Szalai Sándor 23. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1930.október 18.84. szám 3. oldal A lakosság birtokában vannak a leendő halasi múzeum értékei. Hogyan rejtegetik egyszerű emberek a kiásott kincseket? Egyik legutóbbi számunkban megírtuk, hogy milyen régi értékeket ástak ki a Harangos-tó környékén, és közöltünk egy tudósítást arról is, hogy hasonló kincsnek megfelelő értékeket találtak ásás közben a kopolyai állomás környékén is. Tudósítónk kint járt a Harangos-tó mellett, és ott beszélgetéstfolytatott egy Erdélyi József nevű emberrel, akiről köztudomású, hogy sok ilyen régi kincse van és ezeket igen nagyra becsüli. A vele folytatott beszélgetésről, amelyben igen érdekes részek vannak, a következőket írja. Kezében papiros csomag, amit az asztalra tett. Kibontja, s vontatottan kezdi mondani. Ezeket találtam földmunkálatok közt a határban. Már régen gyűjtögetem, és ha csontok kerülnek elő valahol, akkor óvatosan keresek. A megzöldült csont körül tudom hogy értéktárgy van. Akkor apróra szedem a földet, s ha valami akad, haza viszem. Egyszer szép üvegpoharat is ástam ki, gyűrűk, gyöngyök sokszor akadtak, de nagyon eldugom. Egyszer az anyámtól kérték, hogy mutassa meg de nem tudta. Senki sem tudja, hol tartom. Kis kisztniben van ez mind elzárva, mert nekem nem közömbös az ilyen régiség. Mialatt nézegetem a kopolyai állomás környéki, s harangostavi leleteket ő folytatja. Tetszik tudni, már egyszer kérték, hogy adjam ezeket oda a kalocsai múzeumba. Nem adtam. Tudok róla, hogy másoknál is vannak ilyen tárgyak, de nem adják. Minek? Csak elviszik, és azt mondják, hogy a nevükre teszik el, pedig csak a kezdőbetűjét teszik oda. Aztán meg nem is nézegethetném . Pedig szeretném nézni a régi dolgokat. A gimnáziumban van múzeum. Csontó tanár óta még a növendékeknek sincs nyitva. Ezért nem érdemes oda adni. Igaz, néha úgy eldugom én is, hogy magam sem találom. Azután óvatosan össze-gyűjtötte és becsomagolta a régi Halas emlékeit. Sietett haza. A kerten át ismét eldugta rejtett helyére, hogy a talán már haza felé tartó felesége meg ne lássa. Utána néztem, hogy igyekszik haza ez az egyszerű ember, aki a maga egyszerűségében is múzeumot, mindenki számára hozzáférhető helyet kér a halasi földben nyugvó régi dolgoknak. A múlt cikkben írtuk meg, hogy meg kellene teremteni a halasi múzeumot. Erdélyi József beszélgetése mást írat velünk. Össze kell gyűjteni a kincseket, és ki kell nyitni a nagyközönség számára a meglévő múzeumot. Hátha ennek több látogatója lenne, mint a nyilvános könyvtárnak? Kevés város van ily szerencsés helyzetben, mint Halas. Vannak műkincsei történeti múltjából, van múzeuma, csak ki kell nyittatni. Hátha ez könnyen lehetséges? Élni kellene a kedvező alkalommal mielőbb. Cs. Két évvel korábban már hírt adott az újság az Alsó-feketeföldekben talált csontokról. (Lásd: 16. cikk) A mostani cikkeket valószínűleg Sz. Csorba Tibor festőművész, a Polgári Fiúiskola akkori rajztanára írta. A lelőhelyek a várostól délnyugatra elterülő földeken voltak, ahonnan évtizedeken keresztül kerültek elő régiségek. A területen terepbejáráson kívül más kutatás soha nem volt. A beépítettség egyre nagyobb, így a kutatási lehetőség egyre kisebb. 24. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1932.január23.7. szám4. oldal Régi temetkezési helyre bukkantak Szánk községben. Érdekes leletre bukkantak a napokban a szomszédos Szánk községben. Közvetlenül a Kecskeméti Gazdasági Vasút szanki állomása mellett, Faragó Imre birtokán, egy dombnak a lapályos területre hordása közben emberi csontvázakat találtak. Eddig 40 emberi csontvázat, azonkívül gyűrűket és különféle edényeket hoztak felszínre. A lelőhely a halasi határ mellett a régi térképeken feltüntetett bodoglári templomrom közelében van. Ugyanezen a környéken említi egy régi oklevél a Boldogságos Szűz Mária egyházát. A leletekkel az új ság később is foglalkozik. A Szánk történetéről írt munkák nem említik.11
