Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

Az aradi kivégzés, a magyar Golgota rendkívüli tárgyszerűségével ragadja meg nézőit. Nincsenek patetikus jelenetek; az élet a katonák sorfalának négyszögébe zárt szűk helyen ér véget. Méltóság, hitük igazsága tükröződik a kivégzésre várók arcán. A brünni hóhér Pöltenberg fejére emeli a hurkot, mely így mintegy aureolát képez; s a tábornok tekintete a Damjanich mellett álló a pap fölemelt keresztjére vetül, láthatatlan híddal kapcsolva össze a nehéz kompozíciós feladatokat megoldó kép csoportjelenetét.

Murádin Jenő

4. Thorma János: „Talpra magyar1." 1903-1936

Olaj, vászon, 380x600 cm.

Jelezve balra lent: THORMA.

Thorma János Múzeum Kiskunhalas 55.189.3.

Kiállítva: 1938 Műcsarnok, Téli tárlat; 1939. november 26. - december 10. Nemzeti Szalon: Thorma János emlékkiállítás. Kát. sz. 5.; 1940. augusztus 6 -1953 (?) Kiskunhalas Közgyűlési terem; 1960-tól Kiskunhalas, Thorma János Múzeum állandó Thorma kiállítás.

Irodalom: Thorma János „Talpra magyar" című festményének sorsa. Erdélyi Lapok (Nagyvárad), 1932. febr. 3.; Thorma János történelmi képe és Rjepin. Erdélyi Lapok, 1932. febr. 8.; Boros István: Thorma János legnagyobb munkáját kiállítják Budapesten. Magyar Lapok (Nagyvárad), 1938. jan. 4.; Teleki Ralph: Thorma János „Talpra magyar"-ja. Pesti Napló, 1938. febr. 6.; Lázár Béla: Thorma János, Petőfi festője. Koszorú. A Petőfi Társaság közlönye. 1938. 4. köt. 4. sz.; Dömötör István: Thorma-festmény a téli tárlaton. Napkelet (Budapest), 1938. 2H212; m Kiss Pál: Thorma „Talpra Magyar" képe. Szabad Művészet (Budapest), 1948. 3. sz.; Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei. Kiskunhalas, 1998.

Ez az a kép - az Aradi vértanúkkal azonos méretű mű - amelyen Thorma önemésztő küzdelemben élete végéig dolgozott.

Miután első változatát megsemmisítette, 1903-ban fogott hozzá a véglegesnek szánt festmény, a hatalmas tabló megfestéséhez. Március 15-ének, a szabadság első napjának története a kép.

Thorma részletekbe menő kutatással derítette föl az eseményeket. Mindent elolvasott, mindent tudott annak a napnak a históriájáról. Ám ez a pozitivista hozzáállás meg is kötötte a kezét. Nem tudott szabadulni éppen a részletektől; újabb és újabb „hiteles" mozzanatokkal egészítette ki a jelenetet. Nem kis gondja volt, hogyan hozza összhangba az elbeszélő, történeti kompozíciót a nagybányai művésztelepen akkorra már programszerű természetelvű festészettel. Tapasztalnia kellett azt is, hogy a téma egyre veszített időszerűségéből. Az országhatáro173