Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
14. Családi események Legidősebb testvéremnek Antóniának három gyermeke volt. Ezek Jóska, Eci, és Bandi, akik a Kárpát utcát tartották otthonuknak. Ercsiből Halasra költöztek Jóska szülei, Nagy György és családja. Tóni ennek nem nagyon örült. Mi őszintén szerettük őket, mert kedves öreg emberek voltak. Az unokák közül Eci tartott ki mellettük. Tóni nagyon elegáns és drága hozományt kapott férjhez menetelekor, állítólag a nagymamától, azaz Szülikétől. Ez azért lehetett így, mert Anyja vagyona már le volt foglalva. Ha jól emlékszem az akkori bútorokra, a legszebb volt és újdonság, a sárgaréz hálószoba. Tündöklött, de hátránya, hogy nagyon nehéz volt kipucolni. Minden reggel a Kis Jóskával együtt mentünk iskolába. Mikor az iskola nagykapujához értünk, Jóska sietve elment mellőlem. Azt gondoltam, talán restelli, hogy lánnyal jött. Később kiderült, hogy nem engem restellt, hanem a cipőjét. Tóni sokat dolgozott a három gyerekkel felmerülő szükségletek megteremtése miatt. Ez mégsem sikerült. Csak Anyja segítségével. Ezért is menekültek a gyerekek a Kárpát utcai házba. És ezt tartották igazi otthonuknak. Most egy kicsit visszatérek Anyjáék életére. Arra az életre, ami körülbelül Tóniék idejében volt. Ez időben mint már szóltam róla korán délután a temető látogatások kezdődtek. Ugyancsak számon tartotta mindenki, hogy délután öt órától a látogatások ideje volt. Emlékszem, hogy Mari édesanyám testvére egészen lázban égett, mert az ő udvarlója is pontosan megérkezett, a látogatások idején. Őt Billing Marcinak hívták. Magas fiú volt és valami egyenruhát viselt. Ők a verandát foglalták le. A szalonnak nevezett szoba ezekkel a bútorokkal volt berendezve, amelyikben most lakok és írom az emlékezést. A látogatók nagy része itt, a szalonban helyezkedett el. A férjek nem jöttek, mert ezt az időt ők a kaszinóban töltötték. Anyja kora délután már sütötte a fánkot, mert elmaradhatatlan volt. A déli látogatások állandó férfi vendégéről Sass Károlyról külön szólnom kell, aki rokonunk volt. Petőfi idejében Erdődön volt joggyakomok. Nyugdíjasként nővérénél Hodossiné Sass Matildnál lakott Halason. Tőle hallottuk megunhatatlanul, hogyan segítette a fiatalokat egyes kérlelhetetlen apák kijátszásában. így történt ez Petőfi esetében is. Őt Szendrey kitiltotta a házból, aki ennek dacára eljuttatta leveleit Sass Károlyon keresztül. Ha levél érkezett, az ebédnél Sass Károly a szívére tette kezét, ebből Júlia tudta, ez üzenet, hogy levele van és délután érte ment az irodába. A Sass családhoz Petőfit baráti szálak fűzték. A négyökrös szekér is náluk íródott. Sass Károly Halason halt meg. A református temetőben míg Halason éltünk, mindig vittünk sírjára friss virágot. 59
