Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Gallina Zsolt: A kiskunsági Ördög-árok
78 Gallina Zsolt GABLER 1968. 212., 239, H. TÓTH 1971. 136-138., KŐHEGYI 1972. 106-110., M. NEPPER 1982. 237-238., KULCSÁR-VÖRÖS 1989. 88-90.). Az egyik legfontosabb út Aquincumból indult ki és Parthiscumig (Szeged) vezetett nagyjából az M5 út nyomvonalán Aquincum (mai Budapest)-Üllő-Ladánybene- Lajosmizse-Kecskemét-Kunszállás-Kiskunfélegyháza-Felsőpusztaszer-Szeged útvonalon (F1TZ 1965. 82-83., KULCSÁR-VÖRÖS 1989. 89.). Fitz Jenő szerint e főútvonalról ágazhatott le egy Aquincum-Üllő-(Kecskemét)-Csongrád-Szentes közötti útvonal (FITZ 1965. 82.). Ő az egyes utak kiindulópontjánál (Kecskemét, Szeged) római állomásokat (!) tételezett fel, amik erősítették a szarmatáknak a rómaiakhoz fűződő klienskapcsolatait (FITZ 1965. 82-83.). A római állomások egyszersmind a helyi kereskedelem központjai is lehettek. A nem katonai jellegű állomások közelében levő lelőhelyeken nem lehetett véletlen a római importáruk viszonylagos gazdagsága (FITZ 1963- 1964., SOPRONI 1958. 42., GABLER 1975. 89., VADAY 1998. 124.). Egyes vélemények feltételeznek egy Intercisa-Szeged közötti utat is. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a Duna bal partja a Csepel-sziget északi végéig mocsaras és járhatatlan volt ebben az időszakban (VADAY 1998. 124.). Egy másik út Intercisából indult ki és haladt Csongrádig, majd onnan a böldi réven, illetve a Körös mentén a Tiszántúl felé (KŐHEGYI 1972. 106-110.). Ezen utóbbi utat számos római bronz és egyéb importáru bizonyítja (terra sigillata, üvegek, pénzek, borostyánkő, Victoria-szobor Akasztóról, terra sigillata tál Soltszentimréről, díszpáncél Orgoványról, üvegpoharak Szabadszállásról, Bugac-Pusztaházáról, Csongrád- Kenderföldekről stb.). Az Intercisa-Csongrád közötti út használatban állhatott még az 5. század elején is. Ez az út tovább vezethető egy Csongrád-Szentes-Bologa (Sebesvár) útvonalon (FITZ 1963-64. 82., GABLER 1975. 89.). A folyami átkelőhelyek közelében, a barbároktól idegen tárgyak kerültek elő. Csongrád-Szentesről kétarcú üvegedény, Venus-szobor, üvegedények, Csongrádon római amfora, Szentes-Berekháton agyag- és vasmécsesek ismeretesek (VADAY 1998. 122.). Ez is az átmenő kereskedelmi forgalmat bizonyítja. A Duna-parti Lugiotól (Dunaszekcső) a mai Szegeden át Apulumig (vagy Miciáig) is vezetett római út. Valószínűleg Dacia megalapítása után volt használatban. A két kiindulópontnál olyan leletek ismeretesek, amik a kereskedelmi útvonal meglétét bizonyítják. Lugionál olyan ólomplomba került napvilágra, amin vámhivatalhoz tartozó személy neve volt feltüntetve (VADAY 1998. 125., CIL III. 12018.). Szegedről a vár romjai között egy római feliratos kő töredéke (valamint padlótéglák stb.) ismeretes, amelyen a praefectus vehiculationis (szállítás elöljárója) kifejezés szerepelt. Ráadásul az is ismert, hogy ezt az utat a daciai legio XIII Gemina felügyelte (SEBESTYÉN 1926. 138., MÓCSY 1962. 667., VADAY 1998. 124.). Elképzelhető, hogy e főútvonalról kisebb utak ágaztak le. A Pannóniától keletre vezető utak fontossága dacia tartomány feladása után megszűnt a Kr. u. 3. század második harmadában. A kereskedelem is lecsökkent. Katonai szempontból azonban ezen utak megőrizték jelentőségüket még a római uralom után is (VADAY 1998. 125.).
