Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Éremtan - Székely György: 15–16. századi denár lelet Kunfehértó határából
15-16. századi dénárlelet Kunfehértó határából 369 hatáskörének megváltoztatása következményeként indult meg, majd 1467-1468-ban bontakozott ki az a széleskörű kincstári és pénzügyigazgatási reform, amely azután a következő fél évszázadban alapjaiban határozta meg a magyar pénzverés kereteit.16 Az 1467 márciusi országgyűlés határozatai alapján újjászervezték a régi adó- és vámrendszert, eltörölték, illetve csökkentették a korábbi mentességeket.17 A „kamara haszna” (lucrum camerae) adóból a „királyi kincstár adója” (tributum fisci regalis), a harmin- cadvámból korona-vám (vectigal coronae) néven született új jövedelemforrás. Jóllehet Kubinyi András kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a megnövekedett királyi bevételek nem érték el az egyforintos rendkívüli adó nagyságát,18 de arra minden bizonnyal elegendőek voltak, hogy pótolják az évenkénti pénzújításból és beváltásból származó eddigi jövedelmeket és egyúttal lehetővé tegyék az egységes pénzláb alapján azonos éremképpel vert állandó értékű és jó minőségű ezüstpénzek bevezetését. A pénzreform gyakorlati megvalósítása 1468-ban indult meg. Ennek keretében az állandó értékű ezüstpénzek (garas, dénár, obulus) ezután egységesen az új, címeres- madonnás éremképpel készültek a különböző pénzverdékben. Mátyás uralkodása alatt többféle, egymástól kissé eltérő rajzolatú dénártípus került kibocsátásra egymást követően vagy részben egymással egyidőben. Az eltérő rajzolat nemcsak az egyes pénzverdék vésnökeinek egyéni stílusából adódik, hanem az éremkép egyes részleteinek tudatos változtatásából. Ilyen pl. az előlapi címer egyes elemeinek (kettős kereszt, oroszlán, szívpajzs, holló), a hátlapi Madonna és a karján ülő gyermek Jézus elhelyezkedése, a Madonna fátylát felváltó korona. Ugyancsak vannak bizonyos eltérések a köriratok szövegében, valamint a használt betűtípusokban. Az új éremképpel, címeres előlappal és Madonnás hátlappal vert dénárok legelső típusa a C.235., H.717. számú dénár volt. Az első három évben (1468-1470), a „bevezetés és elterjesztés időszakában”19 ezt a dénárfajt az ország akkor használatos öt legfontosabb verdéjében (Buda, Körmöcbánya, Kassa, Nagybánya, Nagyszeben) készítették. A dénár hátlapján a kissé jobbra forduló, jobb kezében a kis Jézust tartó Madonna látható. Az új, egységes éremképre történő átállás bizonyára nem volt zökkenőmentes, így fordulhatott elő, hogy az egyes verdékből kikerült dénárok rajzolata és körirata kisebb eltéréseket mutat.20 Az ismert három budai verdejegy közül a В-S és a В-patkós kereszt jegy fordul elő a kunfehértói leletben, közel azonos, 14:15 arányban. A harmadik, Pohl Artúr időrendje szerint legkésőbbi, 1470-ben használt B-K verdejegy itt nem bukkant fel. Ilyen jeggyel kibocsátott dénárok egyébként is meglehetősen ritkák, csak a mányi21 és a szerencsi22 leletből ismeretes 1-1 példány. 16 KUBINYI 1957. ; Uő. 1990. 97-104. 17DRH. II. 164-171. 18 KUBINYI 1990. 99. 19 POHL 1972a. 16. 20 Uo. 16. 21 V. SZÉKELY 1983-1984. 121-122. 22 HARSÁNYI 1916. 9.
