Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)
„Arad pedig a magyar Golgota”
letes fejlődése ellenére sem hunyt ki a magyarságban. S bár a millennium idején a hatalomban levők épp azt akarták bizonyítani, hogy Magyar- ország, mint államalkotó társnemzet, a monarchiában megtalálta történelmi helyét, az ellenzéki hangok nem csitultak el. A múltra való emlékezés, az aradi vértanúk drámájának, a múló időben elhalványuló áldozatuknak fölidézése ezért kaphatott politikai töltetet. Éles szemmel látja ezt Malonyay Dezső, amikor Thorma attitűdjéről mond véleményt: „Magyar, igazán magyar abban, amint lát.”7 Van még valami, teljesen Thorma egyéniségére mutató mozzanat, ami témaválasztását meghatározta. Tizenkilencedik századi indíték ez is. Az ambiciózus pályakezdő festő nagyméretű és sokkoló hatású képet akart festeni. Mintha a Munkácsy-jelenség ismétlődne meg. Olyan művel vagy művekkel színre lépni, melyek egy csapásra biztosítják a sikert, a rivaldafényt. A monumentális méretek már Thorma első jelentős képében, a Szenvedőkben kísértették (250x300cm), és hasonló dimenziókat mutatott Réti István 48-as képe, a Honvédtemetés is (196x226 cm). „Arad pedig a magyar Golgota” (Kossuth Lajos) Az 1895-ös évben az Oszágos Magyar Képzőművészeti Társulaton keresztül hirdette meg a kormány a millenáris történelmi festménypályázatot. A közületi rendelésre, jelentős anyagi támogatással készült művek bemutatását az új Műcsarnokot fölavató ünnepi kiállítás súlypontjának tekintették. Thorma festménye, az Aradi vértanúk e nagyszabású tárlattal egyidőben került a közönség elé. Keletkezésének körülményei azonban eltértek a többi pályázati képtől, és bemutatása is rendhagyó módon történt. Thorma festménye ugyanis nem volt pályázati munka; szerzője sem előlegre, sem biztos megvásárlásra nem számíthatott. A mű pedig, mint erről még szó lesz, nem kerülhetett a műcsarnoki termekbe, hanem külön épületben helyezték el. 16
