Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első századában (Debrecen, DUP. 2000)

Egy redemptus gazdaság működése a gazda feljegyzései alapján - Gazdaság, gazdálkodás - Növénytermesztés

A nyomtatást is a szántóföldi tanyánál végezték, ott ahol a gabona termett. 1796-ban például a pákai árendás földön történt nyomtatásról írt. Máshol azt olvashatjuk, hogy a szalmát vitette haza, tehát a szem ott maradt, ahol elnyomtatták, a tanyán. A tanyás gazdák Félegyházán nem tartottak külön szérűket a városszélén, csak a város földjén, vagyis a városgazda kezelése alá adott földön termett gabona számára, ahová közmunkában hordták a szálastakarmányt, és közmunkában végezték magát a nyomtatást is. A lakóövezeten kívül, a nyomáson levő szénás és takarmányos kertekbe csak a széna és szalmakazlakat rakták, hogy ezzel is csökkentsék a tűzveszélyt. A betakarított gabonát a tanyán tárolta. Onnan vitette az alpári vízimalomba megőrölni. Egyszerre 30 zsákkal is őröltetett, ami nem csak azt mutatja, hogy nagyon sok kenyeret és lisztes ételt fogyasztottak, hanem azt is, hogy jól tudta tárolni a lisztet. Nem félt attól, hogy molyos vagy dohos lesz. Ekkor már Félegyházán is bőségesen volt szélmalom is szárazmalom is, de az alpári sokkal közelebb esett a kisszállási határrészen lévő Horváth birtokhoz, mintha a városba szállították volna a tanyán tartott őrölni valót. Többször is előfordult, hogy egy-egy lánc kukorica, len- vagy kenderföld megváltásáért bérese helyett a gazda fizetett. E kifizetések is bizonyítják, hogy a redemptusoktól a béresek és a zsellérek kibérelhették a járulékföldeket, hogy a saját szükségletükre csekély takarmányt, lent vagy kendert termelhessenek. A századvégen a redemptusok már a tanyai azaz a tokeföldön is termeltek kukoricát, tehát nagyobb mennyiségre volt szükségük az egy-két lánc nyilason termettnél. Több adat utal arra, hogy a marha- és juhkereskedés mellett ekkor kezdenek néhányan hizlalt vagy feljavított disznókkal kereskedni, de Félegyházán ez az ágazat igazán csak a XIX. század végén teljesedik ki. Horváth Antal a téli időszakban is foglalkoztatta cselédeit, többek között nádat bérelt részes aratásra a várostól. A nád értékesítése - mint beneficium - mindenkor a tanács jogkörébe tartozott. 1802 decemberében Begyik József béres és Szász Jóska esztendős cseléd végezte a nádaratást Horváth gazdának, de 208