Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)
az, hogy Görgei - aki, nyilván az ozorai hadjárat tapasztalatai alapján - igen elégedett volt Gáspárral - már november 4-én javasolta Kossuthnak Gáspár ezredesi előléptetését; s december 5-én - az időközben történt előléptetésről még nem tudva - megismételte előterjesztését. 121 Perczel december 9-éig jobbszárnyát Lendván túlra tolta, s ide tette át főhadiszállását is. Az átcsoportosítást a stájerországi es. kir. csapatok északi irányban történt átcsoportosításáról érkezett hírek magyarázták. Perczel az eddigi három dandárt kettővé egyesítette. A lendvai dandár parancsnokságát Gaál Miklós vette át, a letenyeiét Gáspár András. Gáspár korábbi dandárának kassai félütegét a lendvai dandárhoz csatolták, a molnári dandár többi része Gáspár keze alatt maradt. 122 Gáspár szándéka az volt, hogy 15-én vagy 16-án megszállja Csáktornyát, s kérte Séllyey László muraközi főszolgabírót, hogy a perlaki úton indítsa meg a muraközi nemzetőrséget a város felé. December 15-én Gáspár, miután arról értesült, hogy a Csáktornyán lévő ellenséges erő meg akarja lepni, csatarendbe állította csapatait Palinovecnél. Összecsapásra azonban nem kerül sor, mert a horvátok harc nélkül kiürítették Csáktornyát, s Nedelicen túlra vonultak vissza. December 17-én Gáspár folytatni akarta előnyomulását, de aztán Perczel utasítására elállt ettől. December 18án pedig dandárával elhagyta Csáktornyát, s Hráscsányon és Hodosánon át Letenyére vonult. A letenyei híd még mindig nem készült el, s így az átkelés kompokon és ladikokon történt. Egy túlterhelt ladik elsüllyedt, s a Hunyadi-csapat két katonája vízbe fulladt. Másnap a dandár a Rátka - Vörcsök - Dobri - Lendvaújfalu útvonalon Alsólendvára vonult, s itt egyesült Perczel többi csapataival. 123 A Murától Mórig December közepén megindult a cs. kir. csapatok összpontosított támadása Magyarország ellen. December 9-én Franz Schlik altábornagy csapatai a duklai hágón át benyomultak Magyarországra, s 11-én Budamérnél szétverték Pulszky Sándor alezredes csapatait. Perczel december 16-án már értesült a budaméri vereségről. December 14-én Simunich altábornagy tört be a nádasi szoroson, megverte az ott állomásozó magyar dandárt, majd 16-án Nagyszombatnál vereséget mért a Guyon Richárd ezredes parancsnoksága alatti, megerősített csapatokra. Ezen a napon Windisch-Grätz tábornagy főserege a Duna jobb partján lendült támadásba, s egymás után söpörte el maga elől a feldunai hadsereg dandárait. Petrichevich-Horváth János cs. kir. ezredes két zászlóaljból, két osztály lovasból és egy ütegből álló különítménye megszállta Sopront. Görgei Mosonba, majd december 18-án Győrbe vonta vissza csapatait. 121 Hermann Róbert, 2001. 79. és 161. o. 122 László Károly 19.0. 123 Hermann Róbert, 1995. 50-51. o. KLÖM XIII. 849-850. o., MOL OHB 1848:6576., László Károly 19. o.; Okmánytár (e kötetben) No. 1.; Körmendy Sándor honvéd főhadnagy naplója. (In:) H. Szabó Lajos: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Pápa, 1998. 68-69. o. Az, hogy Gáspár Perczel utasítására függesztette fel az elönyomulást, kiderül Perczel dec. 18-án Kossuthhoz intézett jelentéséből. MOL Kossuth-ir. No. 468. 38
