Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Perczel helyzete meglehetősen veszélyes volt. A horvátok bármikor átléphették a Drávát, s kétes volt a stájerországi cs. kir. csapatok magatartása is. Ezért is örült meg, amikor levelet kapott Johann Burits vezérőrnagytól, a stájerországi cs. kir. hadtest elővédjének parancsnokától. Burits közölte, hogy szeretne minél előbb találkozni Perczellel. Perczel küldöttje azzal tért vissza, hogy Burits és Laval Nugent táborszernagy, a stájerországi cs. kir. csapatok főparancsnoka kérik, a Magyarország és Stájerország közötti közlekedés helyreállítását, s a magyar és stájer seregek közötti fegyvernyugvást. Október 30-ára az alkudozások megszakadtak. A stájerországi cs. kir. parancsnokok ugyanis a horvátokat is be akarták vonni a tárgyalásokba, ezek azonban erre nem voltak hajlandók.

1 5 A beérkező hírszerzői jelentések azt mutatták, hogy Burits a tárgyalásokat csapatai erősítésére használta fel. Perczel arra a meggyőződésre jutott, hogy a varasdi és légrádi horvát, és a stájerországi cs. kir. hadsereg november 9-én összpontosított támadásra készül a Muraköz elfoglalására. Perczel összehívta a haditanácsot, amely elfogadta a vezérkari főnök, Gaál Miklós alezredes és Perczel előterjesztését: Meg kell előzni az ellenséges támadást, s legalább az egyik szembenálló sereget vissza kell nyomni. A támadást az is indokolta, hogy Perczel csak november közepéig számíthatott a veszprémi és a somogyi nemzetőrök táborban maradására. így november 8-án kezdhetett utoljára viszonylag nagy erőkkel támadásba úgy, hogy arra serege legjavát mozgósíthatta. A támadást Várasd ellen a folyóátkelés nehezítette, adódott tehát a stájerországi irány, ahol ilyen akadály nem állta a magyar sereg útját. Perczel aggodalma indokolt volt; Nugent és Franz Dahlen altábornagy, a horvát csapatok főparancsnoka már október 27-én megegyeztek abban, hogy bármelyiküket is éri támadás, a másik a magyarok hátába kerülve támadni fog. Perczel november 7-én este adta ki a támadásra az utasítást. Az akcióra a Zrínyicsapatot, a Hunyadi-csapat 1-4. századát, a szabolcsi és zalai önkéntes zászlóaljat, a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség kassai félütegét, az október közepén megszervezett első honvéd üteget, tehát összesen 12 löveget, a Radetzky-huszárok egy szakaszát, a Sándor-huszárok egy, és a Miklós-huszárok két századát mozgósította. A Radetzky-huszárok szakaszát a varasdi híd felé küldte, s az ott lévő három löveggel lövette az ellenség túlparti állásait. Perczel a támadásra szánt csapatokat éjfélkor sorakoztatta fel, s 8-án hajnali egy órakor Csáktornyáról indította útnak Nedelic felé. Ezzel valószínűleg azt akarta elérni, hogy az ellenséges előőrsök, ha észre is veszik mozgását, azt higgyék, hogy Várasd felé készül. Nedelic előtt azonban Friedau felé irányította csapatait. Az elővédet Gáspár vezette. A csapatok reggel 6 órakor érték el Polsterau városát. Perczel a Zrínyi-csapat Bangya János és Kovács Ágoston századosok vezette 1-2. századait és a Miklós-huszárokat küldte előre a város mögötti malomban tanyázó ellenséges előőrsök ellen. Ezek megrohanták és „részint leölék, részint elfogák és visszakergették" a 20 dragonyosból és a 9. vadászzászlóalj egy szakaszából álló előőrséget. A János-dragonyosok 2 halottat, 2 sebesültet, több foglyot és három eltüntet, a vadászok 12 foglyot veszítettek. A küzdelemben kitüntette magát Vasváry Pál és Umheiser András őrmester. A friedaui cs. kir. helyőrséget 12 század gyalogság, négy század dragonyos és egy hatfontos üteg képezte. A város előtt Perczel szétbontakoztatta csapatait. A jobbszár115 Hermann Róbert: Perczel Mór fegyverszüneti tárgyalásai 1848 október végén. AETAS, 1998/2-3. 36