Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

(Dubrava) község felé, amerre az ellenség visszavonult. Gáspár a tüzérséggel és a huszárokkal benyomult a faluba, amelyet az ellenség még nem hagyott el. A falu egyik utcáján Gáspár meglátott két veressapkás határőr tisztet, akiket a huszárok űzőbe vettek. A két tiszt megugrott, de a huszárok beleütköztek egy horvát oszlopba. A horvátok csatártüzzel fogadták a huszárokat; két huszár megsebesült, s aztán a lovasság megfutott. A tüzéreknek annyi idejük volt, hogy egyszer lőjenek, aztán ők is menekülőre fogták a dolgot. Ezután Gáspár a Zrínyi csapat 2., 3. és 6. századait küldte előre, akikhez csatlakoztak a soproni önkéntes vadászok is. A magyar tüzérség egy kartácslövéssel megbontotta a falu előtt álló horvátok tömegét. A magyar gyalogság, majd a Miklós-huszárok benyomultak a faluba. A küzdelemben a soproni vadászok lelőtték a horvátok parancsnokát, Bornemissza századost. A menekülő horvátok között a Miklós-huszárok irtózatos pusztítást végeztek. Mintegy 80-100 (egy sajtótudósítás szerint 115, más forrás szerint 129) halott és sebesült, mintegy 200 (egy tüzér szerint 198) fogoly volt a horvátok vesztesége. A jobbára horvát nemzetőrökből álló védőerő, amelyet Gáspár 1900 főre becsült, fejvesztve menekült Légrád és Várasd felé. Perczel emlékirata szerint az átkelés közben két komp a túlterheltség miatt elsüllyedt, s a rajta lévők egy része is a Drávába veszett. Gáspár teljes vesztesége két halott és 14 sebesült volt. Az ütközetben különösen kitüntette magát a Szekulits István százados vezette Zrínyi-csapat, a soproni vadászok és a Miklós-huszárszázad. Az ütközetet követően Gáspár Szentmáriáig nyomult előre, s innen jelentette Perczelnek a történteket. 18-án reggel Dombomnál a Kottorinál hátrahagyott kétfontos löveggel a túlparti horvátokat lövette, de azok állítólag négy löveggel viszonozták a tüzet, mire Gáspár visszavonta csapatait a Dráva-partról. A Kakonyával átellenben táborozó, 1500 főre becsült horvát őrség szintén elhagyta őrhelyét, és Légrádra vonult. Perczel hadijelentésében úgy említette Gáspárt, mint akit „hadilag dicsérnem rendeleteim pontos végrehajtása és átaljában ildomos és vitéz viselete miatt - szinte felesleges."

113 Október 18-án Perczel hadoszlopa délben bevonult Csáktornyára. A Gáspár vezette oszlop délelőtt Perlakig haladt előre, s az esti órákban érkezett meg Csáktornyára. A bevonuló sereg nagy részének nem jutott éjszakai szállás, s a fél éjszakát zuhogó esőben, a szabad ég alatt töltötték. Az OHB, amely október 15-én még mit sem tudott Perczel irányváltásáról, október 20-án az első muraközi sikerekről értesülve, a hadügyminisztérium útján arra utasította Gáspárt, „hogy az egység és célszerűen kombinált működések tekintetéből ő Perczel ezredes úrhoz csatlakozzék, véle, úgy Móga vezérőrnagy [sic!] és Vidos parancsnokokkal magát egyetértésbe tegye, s hogy működéseiről ezeket üdőről üdőre mindég tudósítsa."

114 112 A hadműveletekre Id. Hermann Róbert, 1995. 21-24. o. és újabban Bene János: Honvédnapló és levelek 1848-ból. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1999/3. 292-304. o. 303-304. o.; Merk Zsuzsa Rapcsányi László: „A mi szánkból hangzott az első éljen a Mura tulso partján". Egy népfelkelő közlegény kéziratos naplója Soprontól Csáktornyáig 1848 október havában. Soproni Szemle, 2004/1. 43-44. o. Kissé zavaros leírás: Székely Károly, 1892. 36. o. 113 Perczel - OHB, Hódosán, 1848. okt. 18. Közli Hermann Róbert, 1998. 46-47. o. 114 MOL OHB 1848:1281. 35