Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

csatában hadtestparancsnoki feladata ellenére nem nyomult előre, s hogy Párkánynál csak megtámadta és megverte Csorichot, de nem üldözte s kényszerítette fegyverletételre, s e két hibája miatt Görgei elmozdította a hadtestparancsnokságról. Sőt, Gáspár ezt a körülményt kihasználta volna a haditörvényszék előtt is. „Ezen két vádpontot illetőleg, nem annyira az álarcos megtámadó iránti kötelességből, mint inkább a magyar név becsülete és a hadtörténet érdekében kijelentem - írta válaszában Gáspár - : hogy én mint mindig, úgy a vádképp felhozott esetekben is, hadászati mozdulataimat, a kezeim között lévő világos rendeletek és határozott utasítások értelmében intéztem; s hogy ezen adatokat az országos honvédegylet megbízottainak bármikor eredetiben felmutatni kész vagyok, valamint azon okmányokat is, melyek részemre Kossuth Lajos és Görgei Artúr által lettek kiszolgáltatva, melyek hadmíveleteimnek, többek között különösen a fent említett csatákra vonatkozó, dicsérettel párosult elismerését tartalmazzák." A VII. hadtest parancsnokságáról történt leváltásával kapcsolatban közölte Görgei április 24-i és a hadügyminisztérium május 6-i szabadságengedélyét. A haditörvényszék előtti viselkedésével kapcsolatban felszólította vádlóját, „kit úgy látszik, nagyon bánt az, hogy engem is főbe nem lőttek", miszerint bizonyítsa be állítását. „A Honvéd" szerkesztője ez után megállapította, hogy Gáspárt „a fennidézett sorokban személyes nyilatkozata és mellékelt dokumentumai által az író okoskodásait megcáfolta; tehát nézetem szerint az ügy konstatírozva, s a tábornok úr nyilatkozata értelmében tisztázva vagyon, és mindenesetre hírlapilag befejezettnek tekinthető."

305 1884. május 30-án aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben 207 volt honvéd kijelentette, hogy nem tartják árulónak Görgeit és elismerik érdemeit.

306 Fiának, Gusztávnak házasságából három unoka, leányának, Emíliának házasságából egy unokája született. 1878-ban meghalt Gusztáv fia, s kiskorú árvákat hagyott maga után. Ez a csapás annyira megrendítette az ősz tábornokot, hogy visszavonult a közélettől, lemondott a Honvédegylet elnökségéről. Elete végén tollba mondta emlékiratait is, pontosabban, „azoknak a napoknak az emlékeit, amelyekről azután más feljegyzés nem maradt" (azaz az aradi per történetét). A kéziratot Vasváry Ferencre bízta, de a munka vagy elveszett, vagy valahol lappang. Elsőként és egyedül Bartha Albert használta azt az aradi vértanúk peranyagát először közzétevő - egyébiránt megbízhatatlan - munkájában. Az általa közölt szemelvények azonban alig egy gépelt oldalnyi terjedelmet tesznek ki. Barmától tudjuk, hogy Gáspár „talán túlzott lojalitásból, megtiltotta ezeknek a visszaemlékezéseknek teljes nyilvánosságra hozatalát."

307 1884. augusztus 5-én, 80 éves korában, végelgyengülésben hunyt el. Testét a bihari református temetőben augusztus 7-én helyezték nyugalomra. A temetési szertartást Kun Béla nagyváradi lelkipásztor, Szokolay Béla bihari segédlelkész, Oláh József kovácsi lelkész és Dombi Lajos lelkipásztor végezte. A Bihar megyei Honvédegyesület nevében Komlóssy Pál búcsúztatta a tábornokot, s ott voltak a 48-as Párt képviselői is. Sírjára szürke márvány obeliszket helyeztek a következő felirattal: Gáspár András: Czáfolat. A Honvéd, 1867. 36. o. Kosáry Domokos II. 55-56. o. Bartha Albert 69., 76., 90., 214., 231-232. o. XI