Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

Garamszentbenedekre, 14-én Zsarnócára vonultak, s innen meg kellett szállniuk Revistyeváralját és a tőle keletre lévő Garam-hidat. Január 15-én innen Garamszentkeresztre vonultak, s innen kellett megfigyelés alatt tartaniuk a Körmöcbányára vezető utat, egy lovas őrssel pedig meg kellett szállniuk Ókörmöckét. Január 16-án a két dandár (amelyek közül Clementiszét időközben Heinrich Pusztelnik alezredes, Görgei volt táborkari főnöke vette át) egész poggyászát Besztercebányára küldte, majd zárt rendben indult Körmöcbánya felé. A városban igen szívélyesen fogadták a bevonuló magyarokat. A beszállásolás után a Gáspár-dandár egy gyalogos járőrt küldött Körmöcbányáról Besztercebányára. A katonák elég jól éltek az ezt követő napokban, csupán kenyérből volt hiány.

150 A hadosztály elővédjét ekkor a január 3-i zsolna-budetini ütközet után Körmöcbánya felé visszavonuló, Horváth Pál őrnagy vezette különítmény alkotta Perken, ennek utóvédje, egy honvédszázad és két löveg, Tűréseken állott. Ez utóbbit támadta meg január 16-án Christian Götz vezérőrnagy egy zászlóalja, s miután a honvédeket megfutamította, elfoglalt egy tarackot. A csatazajra Horváth különítménye is megindult Turcsek felé.

151 Január 17-én a hadosztály Tűréseknél megütközött Götz tábornok előretolt csapataival. A hullámzó harcban mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett, komoly zavart okozott, hogy a magyar oldalon két sorezredi zászlóalj harcolt, akiket a 39. honvédzászlóalj és a tiroli vadászok időnként ellenségnek néztek, és rájuk lőttek. Végül a magyarok maradtak a harctér urai. Maga Gáspár is személyesen vett részt az ütközetben, s „mindenütt ott volt, hol halált szórólag sivítottak a golyók."

152 Január 21-22-én a feldunai hadtestet délről követő Anton Csorich altábornagy csapatai is támadásba lendültek, s Szélaknáról Selmecbányára vetették vissza Guyon Richárd hadosztályát; egy es. kir. különítmény január 22-én Hodrusbányánál a Görgei által személyesen vezetett különítményt verte szét. Az ütközetben Pusztelnik alezredes is elesett, dandárát ezután Waldberg Károly őrnagy vette át. Görgei ezután Körmöcbányára vonta vissza csapatait, s ott értesült Guyon szélaknai vereségéről is. A cs. kir. csapatok megszállták Selmecbányát, s ott is maradtak január 24-ig. Aulich Körmöcbányán állomásozó hadosztályát az fenyegette, hogy délről Csorich, északról Götz által szorítva, megsemmisül. De Görgei megtalálta a módot csapatai 150 MOL Görgey-lt. Hadparancs jkv. No. 288., 290-292., 295. MT 1849. márc. 6. No. 18. 71. o. „Radicalis" cikke. 151 Horváth különítményére ld. Steier: Beniczky 250-255., 662. és 669. o.; Villecz János 21-22. o. Az ütközetről Aulich január 16-án küldött jelentést Görgeinek. MOL Görgey-lt. iktatókönyv No. 433. 152 MT 1849. márc. 7. No. 19. 76. o. „Radicalis" cikke (innen az idézet is); Hermann Róbert, 1989. 8-9. o. (a közölt forrás szerzője a zemplén-gömöri zászlóaljban szolgált); Dr. Zipser Keresztély András naplója 1848. november 14 - 1850. január 7-ig. (In:) Jurkovich Emil: Történeti tárczák. Besztercebánya, 1910. 94-95. o.; Helfert II. 140. o.; Görgey István I. 165-166. o.; Villecz János 22-23. o.; Johann Edler von Nahlik: Geschichte des kais. kön. 55. Linien-Infanterie-Regimentes Baron Bianchi. Brunn, 1863. (1848-49-ben 63. gyalogezred) 243-247. о.; Julius Beran: Die Geschichte des к. u. k. InfanterieRegimentes Freiherr von Merkl Nr. 55. Wien, 1899. (1848-49-ben 63. gyalogezred) 212-214. о.; Wilhelm Procházka: Geschichte des k. k. Infanterie-Regimentes FML Freiherr von Rheinländer Nr. 24. Wien, 1886. 433-434. o.; Ludwig Rona: Geschichte des к. u. k. Infanterie-Regimentes Adolf Großherzog von Luxemburg, Herzog von Nassau Nr. 15. 1701 - 1901. Prag, 1901. 494-495. o.; Pszotka Ferenc 32-36. о.; Stróbl von Ravelsberg 88-89. о. A Pesther Zeitung beszámolóját és Götz január 1

8-i jelentését közli Daniel Râpant Ш/2. 540-542. о. 45