Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A honvédélet mézeshetei (Az alakulás)

Úgy is történt, beosztották őt tisztiszolgának s velünk jött mint igen ügyes és fürge tiszti szolga. b) Néhai Dömötör Mihály bácsit pedig ki már a császári huszároknál két kapitulatiot kiszolgált, 56 éves kora és nagyon törődött testi állapota daczára is csak nagy üggyel-bajjal és sok rábeszéléssel sikerült a pesti vizsgáló bizottságnak elutasítani s hazatérésre bírni. Az iparos-segédek elhagyták műhelyeiket s eltagadták mesterségüket, csakhogy fegyverrel szolgálhassák hazájukat, a kecskeméti kegyesrendi ház növendékei a reverendát majd mind honvédatillával cserélték fel, s ha valaki, az ifjak közül, szervi hibája miatt kénytelen volt honn maradni, nappal nem mert az útczán végigmenni, mert a nők mindenféle gúnyos nevekkel és megjegyzésekkel üldözték. Akkor ugyan nem zsindelyezték számunkra a kaszárnya tetejét,

9 mert az évnek három negyedrészét az Isten szabad ege alatt töltöttük, de azért nagyon ráillett a kecskeméti leányokra a „Marad itthon kettő három nyomorult, Rátok lyányok már az ég is beborult" molinári nóta,

10 mert valójában volt olyan család is, melynek ez alkalommal 5-6 férfitagja volt a csatatéren, részint mint nemzetőr, vagy felkelő nép Kossuthnak szeptember 27-én,

11 a vásártéren, tartott lelkesítő beszéde következtében, részint mint rendes honvéd, s a nők maguk végezték a háztartást, gazdálkodást s az öregek és gyermekek gondozását. A zászlóalj megalakulván

12 s a legénység borjúval,

13 kefével s tűvel, czérnával felfegyvereztetvén, Váczra szállíttatott, hol néhány napig a katonai mozdulatok9 Utalás a közismert magyar népdalra (katonadalra): „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét/Mind elvitték a legények elejét." 10 Mollinary-bakák: 1867 után a kecskeméti 38-as császári és királyi közös gyalogezred katonái, ezredtulajdonosuk báró Mollinary Antal táborszernagy. 11 Kossuth Lajos Kecskeméten 1848. szeptember 25-én mondott toborzó beszédet, nem 27-én. 12 A 25. zászlóalj újoncai közül a Kecskeméten besorozottak névsorát ismerjük pontosan (lásd a mellékletekben). A Nagykunságból, Karcagról a következő személyek kerültek a zászlóaljhoz: Bárányi György, Bánhegyesi Bálint, Bukó Imre, Fodor Ferenc, K. Györfi András, Heczeg Ferenc, Kapitány Imre, Kis Mihály, H. Kis Gergely, Pálfi András, Perge Mihály, Szabó András, Szendrei József, Szívós Sámuel, Sagáth Ignác, Tolnai Mihály, Tóth Mihály, Zsidó Imre, Kicsiny Mihály, Kocsis Bálint, Kocsis Mihály, Kocsis István tizedes, F Kovács Gergely, Ködmön János, Ladányi Imre, Mile Mátyás, Mészáros István, Mocsári István, Nagy János, Orbán Mihály, Ormós István, P. Nagy István, Cs. Nagy Sándor, Vadai István, Varga József, Oláh Péter, Szabó Péter, V Magyar János, Vizesi Bálint, Kovács András, F Kovács András, Rácz Mihály, Seres József, Szívós András, R. Tóth János, R. Tóth Mihály, Tóth Mihály. Örsi Julianna 1998. 62-63. A szabolcsi Krasznay Pétert nyolcadmagával a 10. zászlóaljtól vezényelték át 1848. október 10-én az új alakulathoz. Disznótoros vacsorára meghívott altiszt cimboráinak „nagy része a nagykőrösi, kecskeméti, kalocsai iskolák növendékeiből állott, sőt akadt egy pár debreczeni iskolás is, mint Nagy Sándor Kunhegyesről, Kiss Józsi Kenderesről, szóval az altisztjeit a zászlóaljnak a véletlen több felől hozta össze, még a 10-ik zászlóaljból áthelyezettek is több megyéből valók voltak, u. m. Szabolcs. Bereg, Szathmárból. Krasznay Péter 1998. 65., 72. Bencze Mihály október 20-tól őrmester a 25. zászlóaljban, majd hadnagy, főhadnagy, százados. Élményeit megírta és Debrecenben kiadta. Bencze Mihály 1880.; Bona 17