Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok
Október 18-án Perczel hadoszlopa délben bevonult Csáktornyára. A Gáspár vezette oszlop délelőtt Perlakig haladt előre, s az esti órákban érkezett meg Csáktornyára. A bevonuló sereg nagy részének nem jutott éjszakai szállás, s a fél éjszakát zuhogó esőben, a szabad ég alatt töltötték. Az OHB, amely október 15-én még mit sem tudott Perczel irányváltásáról, október 20-án az első muraközi sikerekről értesülve, a hadügyminisztérium útján arra utasította Gáspárt, „hogy az egység és célszerűen kombinált működések tekintetéből ő Perczel ezredes úrhoz csatlakozzék, véle, úgy Móga vezérőrnagy [sic!] és Vidos parancsnokokkal magát egyetértésbe tegye, s hogy működéseiről ezeket üdőről üdőre mindég tudósítsa". 103 Perczel helyzete meglehetősen veszélyes volt. A horvátok bármikor átléphették a Drávát, s kétes volt a stájerországi cs. kir. csapatok magatartása is. Ezért is örült meg, amikor levelet kapott Johann Burits vezérőrnagytól, a stájerországi cs. kir. hadtest elővédjének parancsnokától. Burits közölte, hogy szeretne minél előbb találkozni Perczellel. Perczel küldöttje azzal tért vissza, hogy Burits és Laval Nugent táborszernagy, a stájerországi cs. kir. csapatok főparancsnoka kérik, a Magyarország és Stájerország közötti közlekedés helyreállítását, s a magyar és stájer seregek közötti fegyvernyugvást. Október 30-ára az alkudozások megszakadtak. A stájerországi cs. kir. parancsnokok ugyanis a horvátokat is be akarták vonni a tárgyalásokba, ezek azonban erre nem voltak hajlandók. A beérkező hírszerzői jelentések azt mutatták, hogy Burits a tárgyalásokat csapatai erősítésére használta fel. Perczel arra a meggyőződésre jutott, hogy a varasdi és légrádi horvát, és a stájerországi cs. kir. hadsereg november 9-én összpontosított támadásra készül a Muraköz elfoglalására. Perczel összehívta a haditanácsot, amely elfogadta a vezérkari főnök, Gaál Miklós alezredes és Perczel előterjesztését: Meg kell előzni az ellenséges támadást, s legalább az egyik szembenálló sereget vissza kell nyomni. A támadást az is indokolta, hogy Perczel csak november közepéig számíthatott a veszprémi és a somogyi nemzetőrök táborban maradására. így november 8-án kezdhetett utoljára viszonylag nagy erőkkel támadásba úgy, hogy arra serege legjavát mozgósíthatta. A támadást Várasd ellen a folyóátkelés nehezítette, adódott tehát a stájerországi irány, ahol ilyen akadály nem állta a magyar sereg útját. Perczel aggodalma indokolt volt; Nugent és Franz Dahlen altábornagy, a horvát csapatok főparancsnoka már október 27-én megegyeztek abban, hogy bármelyiküket is éri támadás, a másik a magyarok hátába kerülve támadni fog. Perczel november 7-én este adta ki a támadásra az utasítást. Az akcióra a Zrínyi-csapatot, a Hunyadi-csapat 1-4. századát, a szabolcsi és zalai önkéntes zászlóaljat, a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség kassai félütegét, az október közepén megszervezett első honvéd üteget, tehát összesen 12 löveget, a Radetzky-huszárok egy szakaszát, a Sándor-huszárok egy, és a Miklós-huszárok két századát mozgósította. A Radetzky-huszárok szakaszát a varasdi híd felé 103 MOL OHB 1848:1281. 34
